Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám - Az osztályszülői értekezlet megszervezése II. / Szülők iskolája
Szülők iskolája 173 dékenyebbek a gyermekhez. A szülők, akik a munka után fáradtan térnek haza és megszokták, hogy a gyermekről a nagyszülő gondoskodik, gyakran ingerültek a gyermekhez, szigorúbbak hozzá. Ezért a gyermek a nagyszülőhöz menekül, aki védelmébe veszi a szülő haragjával szemben. Nem ritkaság, amikor a szülők és nagyszülők között komoly ellentétekre kerül sor a gyermekkel kapcsolatban. A családban tehát ilyen vonatkozásban is beszélhetünk a nevelési egység hiányáról. Ezt a kérdést — ha ez általános jelenség egy-egy osztályban — a szülői értekezleteken kell megvitatni a szülőkkel. A családlátogatás alkalmából azonban módot kell találni arra is, hogy az osztályfőnök elbeszélgessen a nagyszülőkkel is. Természetesnek kell venni azt, hogy a nagyszülők „jobban szeretik a gyermeket”, de azt is meg kell velük értetni, hogy a szeretet nem mehet a gyermek érdekeinek rovására, éppen ezért azt úgy kell kinyilvánítani a gyermek iránt, hogy az minden vonatkozásban a gyermek érdekét szolgálja. A szülői értekezlet munkája mindig arra irányuljon, hogy minél hatékonyabban segítse elő a gyermek testi, értelmi, érzelmi és akarati fejlődését. Ez nagyrészt azon múlik, hogy az osztályfőnök mennyiben tudja helyesen megszabni azokat a feladatokat, amelyeket a szülői értekezlet elé tűz. A szülői értekezlet csak abban az esetben szolgálja a gyermek érdekeit, ha a nevelő és a szülő közlik egymással tapasztalataikat, megfigyeléseiket s ezzel elősegítik azt, hogy jobban megismerjék a gyermeket, és megtalálják azokat a közös nevelői eljárásokat is, amelyeknek alkalmazásával hatékonyabbá válik a nevelés. A szülői értekezlet légköre tegye lehetővé, hogy a szülők fesztelenül beszélgessenek, vitatkozzanak, tanácsot kérjenek és adjanak, mivel sok szülő zárkózott és ezt a zárkózottságot csupán a közvetlenséggel lehet eloszlatni. Csakis az ilyen légkörben van arra lehetőség, hogy a család és az iskola egyeztesse nevelési célkitűzéseit és azonosítsa a nevelési eljárásait. Sok szülő nyíltan meg is mondja, hogy nincs türelme a gyermek nevelésére, (illetve úgy véli, hogy eleget törődik a gyermekkel, de a még több törődésre már nem lenne türelme). Meg kell magyarázni a szülőknek, hogy a neveléshez nem annyi türelemre van szükség, ameny- nyit a szülő elégségesnek tart, hanem amennyit a gyermek értelmi, érzelmi igénye, vérmérséklete szükségessé tesz. Mindaddig türelemmel kell foglalkoznunk a gyermekkel, amíg el nem érjük célunkat. A gyermek sokszor nem azt hallja, amit mondunk, hanem ahogyan mondjuk, éppen ezért a gyermekkel szemben nem szabad igerültnek lenni (ez nem zárja ki azt, hogy abban az esetben, ha a gyermek vétket követett el és ismételten megszegte a tilalmat, ne háborodjunk fel magatartásán, és ezt a felháborodást nem mutassuk ki). Olykor idegességre hivatkoznak a szülők, amikor szóba kerül a gyermekkel szemben tanúsított türelmetlenségük, ingerültségük. Ne felejtsék el azonban, hogy ingerült hangon nem lehet nyugalmat, engedelmességet követelni! A gyermek látni fogja a példát (értelmileg hatással van az rá!), és maga is hamar felingerlődik, türelmetlen lesz a szüleivel szemben és munkájában is. Meg kell magyarázni a szülőknek, hogy ez mennyire helytelen. Éppen ennyire helytelen az is, ha a szülők között nincs meg valamely nevelési elv alkalmazásában az egységes álláspont. A szülők nem lehetnek egymástól eltérő nevelői állásponton. Ha vitás kérdéseik vannak a nevelés elveiben, forduljanak a nevelőhöz és annak válasza szerint alkalmazzanak egységes elveket. A szülői értekezlet feladata, hogy a szülők körében megszüntessék a testi fenyítést. A szülői értekezlet feladata, hogy beláttassa az ilyen szülőkkel, hogy a verés mint nevelési módszer nem helyes eljárás. A verés annak jelent nevelési módszert, aki nem ismer más ráhatást a gyermekre. A verés hatása azonban nem mindig a kívánt célt szolgálja. Sőt, ellenkezőleg, csak látszólag eredményes sikert jelent, hiszen a gyermek az erőszaknak kénytelen engedelmeskedni. A verés durva, erőszakos kényszerítő eszköz, mely nemcsak megalázza a gyermeket, hanem lelkileg is eldurvítja. A szülő, aki testi fenyítéssel akar nevelni, gyakran szégyenli bevallani, hogy ez a módszer csupán azért megfelelőbb neki, mivel ezzel magyarázkodnia sem kell és így sokkal „egyszerűbb”. Azt maga is szégyenkezne bevallani, hogy indulatosságból veri meg a gyermeket (tehát nem meggondolásból alkalmazza mint nevelési módszert, hanem felindult lelkiállapotban). A durva bánásmód után nehéz a gyermek bizalmába férkőzni, mert az elfásult, s csak az ütlegre figyel fel. Ezt mind meg kell értetni a szülőkkel. Meg kell magyarázni
