Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7-8. szám - Hasák Vilmos: Gyakorlati tanácsok a tanulók szóbeli kifejező készségének fejleztéséhez

172

Nevelési problémák a 6—10 éves gyermekeknél

ban bizonyos, hogy egész lényében megrázta, és alapvetően megváltoztatta a közösséghez való viszonyát. Nem mutatott ő nagy lelkesültséget, inkább csodálkozást és lassan kibontakozó örömet. Ő, akit még nemrég tolvajlás miatt küldtek el régi iskolájából, és új helyén is visszaeső bűnösként viselkedett, hogyan juthatott ekkora bizalomhoz. Ha nem is tudta, de meg kellett éreznie, hogy ez a kitüntetés nem azért van, amit eddig végzett, hanem amit várnak tőle. Boldogító jó érzés volt azt tapasztalni, hogy most már ő is valaki, akire szüksége van a közösségnek, aki sok jót és hasznosat Itehet másoknak. Egy dolog még zavarta Karcsit nagyon. Amikor a szülők megtudták, hogy az osztály pénzt bízott rá, megijedtek, és otthon elvették tőle, nehogy elköltse. Ez a bizalmatlanság nagyon fájt neki, és sírva kérte édesanyját, ne tegye ezt vele. Ha az iskola megbízik benne, otthon mért nem hisznek neki! Oly őszinte, és oly fájó volt a kifakadása, hogy édesanyja meghajolt kívánsága előtt, s azóta otthon és az iskolában teljesen önállóan kezeli az osztály pénzét. Még nem fordult elő, hogy akár egy fillér is hiányozna a számadásból, bármikor került is arra a sor. Nem tudjuk, hogy jövője hogyan alakul, abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy Karcsi nem romlott, és ha fejlődésének a feltételei kedvezőek lesznek, becsületes és ragaszkodó ember lesz belőle.

Ha ennek a két esetnek a tanulságait levonjuk, meg kell állapítanunk, hogy a nevelésben nem lehet sablont alkalmazni. A cél, amelyet el akarunk érni, egy: a szocializmust építő harcos közösségi ember. A módszer azonban, ahogyan a végtelen egyéni változatot jelmutató egyes embert közösségi érzületűvé és közösségi magatartásává tesszük, rendkívül változatos.

Hasák Vilmos, Bratislava:

Gyakorlati tanácsok a tanulók szóbeli kifejező készségének fejlesztéséhez*)

Napjainkban nem ritka jelenség, hogy fiataljaink — akár iskolások, akár dolgozók — nem tudják gondolataikat tetszetős és kifogástalan formába önteni. Néha annyira szürkén fejezik ki mondanivalójukat, hogy a kevésbé tapasztalt tanító szinte tanácstalan a szövegezés színtelenségével szemben. Sokszor már azzal is megelégszünk, ha a tanuló kifejező készsége elfogadható. Hát igazán nem változtathatunk ezen az állapoton? Dehogynem! A szocialista pedagógia szótárában nincs „gyógyíthatatlan betegség”. A gyakorlati munkában dolgozó nevelők tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szóbeli kifejező készség terén is szép eredményeket érhetünk el, ha rendszeresen alkalmazzuk a jól bevált módszeres eljárásokat.

Hasonló témával foglalkozott dr. Kerékgyártó Imre: A tanuló kifejező készségének fejlesztése c. cikkében (Sz. N. 1956. 5. szám)