Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám - Tolvaj Bertalan: A irodalmi kör szerepe a szocialista hazafiasságra való nevelésben
46 Tolvaj В.: Az irodalmi kör szerepe a szocialista hazafiasságra való nevelésben Az elmúlt évben iskolánk irodalmi köre az egyik beszélgetést ezzel a címmel tartotta: Csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok a Fáklya fényében. Rendelkezésükre állott a Fáklya minden évfolyama, amelyben a tanulók bőséges anyagot találtak a témához, s a beszélgetés során egymást kiegészíthették. Közlöm azoknak a legfontosabb cikkeknek a jegyzékét, amelyek a beszámoló és a beszélgetés alapjául szolgáltak: 195 3. évfolyam: Lőrincz Gyula: Életet az embernek (Fučík) Kovács Endre: Kollár János Közös úton Hídépítők — L. Mňačko színműve a Magyar Területi Színházban 195 4. évfolyam: Fábry Zoltán: Harmadvirágzás Egri Viktor: Jókai Mór, a legnagyobb magyar mesemondó A Csínom Palkó a kassai Nemzeti Színházban Sas Andor: Kurucok Szlovákia földjén 195 5. évfolyam: L. Kiss Ibolya: Hol van eltemetve Balassi Bálint? Lőrincz Gyula: Együtt élünk, egy a célunk L. Kiss Ibolya: Thököly kurucfejedelem városában Dr. Arany György: Karlovy Vary magyar vendégei 195 6. évfolyam: Fábry Zoltán: Egy Fučík-beszéd margójára Barsi Imre: Gondolatok egy Móricz-levél olvasásakor Szalatnai Rezső: Séta Reviczky Gyula körül Szily Imre: Szentül hiszek a népek tavaszában J. Dolansky: A magyar irodalom jelentőségéről... Amint látjuk, a felsorolt anyag elég gazdag és változatos ahhoz, hogy a beszámoló alapján élvezetes és hasznos beszélgetés alakuljon ki. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy ezáltal nemcsak hazájuk története, kulturális élete, irodalma iránt növekszik a tanulók érdeklődése s egyúttal hazaszeretete, hanem ugyanakkor szinte észrevétlenül gyarapszik irodalmi és történelmi tudásuk, ami bizony tanulóink túlnyomó részére nagyon ráfér. Hasonló beszélgetés vagy vita kialakítására nagyon alkalmas A Hét is. A feltüntetett anyagból mindössze két szemelvényt szeretnék kiemelni annak az érzékeltetésére, hogy nemzeteink legnagyobbjai mennyire megértették és vallották egymás megismerésének, a kölcsönös együttműködésnek a szükségességét. Az egyik: Móricz Zsigmondnak 1933-ban Alžbeta Göllnerová szlovák irodalomtörténészhez intézett levele, amelyben így ír: „... Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy szlovák testvéreim előtt megszólalhatok. Ők jól ismerik a magyar életet és azt hiszem ráismernek a gondolatokra, amelyek a szegény ember életét emberi közösségben állítják elő... Nagyra becsülöm azt a szlovák népet, amelyet régebben alkalmam volt családi összeköttetések alapján közelebbről is megismerni. Első feleségem, szegény, gömörmegyei születésű volt és ő szerettette meg velem a szlovákokat... Maradok szíves és meleg üdvözlettel készséges híve — Móricz Zs.” (Fáklya, 1956.) A másik Július Fučíknak a Sarló 1931-ben megtartott kongresszusán elmondott üdvözlő beszédéből való:
