Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Alexander Nádasdi: A tanoncifjúság jövőjéről
Alexander Nádasdi: A tanoncifjúság jövőjéről 389 A tanoncutópótlás új, egységes rendszere Közelebb hozza a tanoncifjúság nevelését az élethez, mert az üzemi tanoncképzők az üzemek hatáskörébe kerültek, ahol az ifjúságot elsősorban az illető üzem számára nevelik. A tanoncokat leginkább az üzemek környékéről toborozzák, hogy a távoli vidékekről jött tanoncok internátusi elszállásolását elkerüljük, ami megakadályozta a szülők közvetlen nevelői befolyását. A volt munkaerőtartalékok tanoncképzőinek végzett növendékeit már nem helyezik távoli vidékekre, ismeretlen munkakörnyezetbe, ahová ezek a fiatal emberek nem szívesen mentek és ahonnan nemegyszer megszöktek. Az előbbi rendszer, amely a tanoncifjúságnak minden esetben ingyenes ellátást, elszállásolást biztosított, gyakran arra vezette a szülőket, hogy tekintet nélkül gyermekeik hajlamára, tehetségére olyan foglalkozásra adják őket, ahol ingyenes iskoláztatásban és ellátásban részesülnek. Az új rendszer egységet teremtett az egyes szakmák szervezésében és tartalmában. Az egymáshoz közelálló szakokat egyesítették. Egységes tanterveket dolgoztak ki és most az új tanmeneteken dolgoznak, amelyek lehetővé teszik aránylag rövid időn belül az új tankönyvek és segédeszközök kiadását. A tanoncok anyagi bebiztosítása Végül a tanoncifjúság új nevelési módszere megoldotta a tanoncok igazságos anyagi és financiális bebiztosítását. Eszerint az állam, esetleg az üzemek ingyenes szak- és elméleti képzést, valamint iskolán és munkán kívüli nevelést nyújtanak, a többi költségeket azonban a szülők téritik meg, vagy maga a tanonc fedezi saját keresetéből. A tanulási idő első részében, az ún. előkészítő időszakban a tanulók havonként bizonyos paušál-jutalmat kapnak, amely az egyes szakmák szerint különböző. A tanulási időszak másik részében, az ún. szakfejlődés idején, amikor a tanonc már részt vesz a termelőmunkában, olyan bért kap, amint amilyent a felnőtt alkalmazott kapna az illető munka elvégzéséért. Az ilyen anyagi és financiális bebiztosítás többek közt csak azért vált lehetővé, minthogy népünk életszínvonala állandóan emelkedik és így a szülőknek általában módjukban van, hogy hozzájáruljanak gyermekeik anyagi szükségleteinek biztosításához. Másrészt ez az eljárási mód a munkának a szocialista elv szerinti jutalmazásából következik, mely szerint a tanoncokat is az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint fogják jutalmazni abban az időszakban, amikor már dolgoznak. Bizonyára nem egy szülő még visszaemlékezik arra, hogyan fizették a tanoncokat a kapitalista társadalomban. A tanulási időszak sok szakmában hosszabb volt, mint ma, nem mintha az illető mesterség igényesebb lett volna, hanem, hogy az iparos minél tovább kizsákmányolhassa a tanoncot, különösen abban az időszakban, amikor már képes volt önállóan dolgozni és amikor gyakran helyettesítette a segédet is. Sőt előfordultak olyan esetek is, hogy az iparos csak a tanoncokkal (inasokkal) dolgozott — segédek nélkül.
