Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám - Szülőknek a pályaválasztásról / Szülők iskolája
412 Szülők Iskolája ságait, ritkábban fordul elő, hogy a szülők lebecsülik gyermekük képességeit, amivel aztán gyakran teljesen elnyomják sarjadzó kedvét, szorgalmát s a gyermek később csaknem olyan lesz, amilyennek a szülő látja: tehetetlen, félszeg, nehéz felfogású. A pályaválasztás kérdése, amely már a 14—15 éves diákok számára fontos probléma, a szülők bekapcsolódása nélkül szinte elképzelhetetlen. De hogyan foglaljanak állást? Mit tegyenek? Kire hallgassanak? Elsősorban igyekezzenek teljesen tárgyilagosan megállapítani, mire van gyermeküknek hajlama. Ebben a rovatban már nemegyszer rámutattunk arra, milyen fontos a szülő és a gyermek közti őszinte bizalom, s lám mikor a pályaválasztás oly életbevágóan fontos kérdéséhez jutunk, az ilyen esetben már nyert ügye van a szülőnek, mert ismeri gyermekét. Már tudja, mihez van kedve, hajlama, hisz már nem egyszer beszélgettek a jövőről, így már a gyermekkel teljes összhangban elképzelése van arról, hogy mi lehet a gyermekből. De ne válasszon a szülő már a nyolcadik osztályban „egy bizonyos pályát”, hanem a lehetőség szerint több hasonlót. Például ne mondja: az én fiam vegyészmérnök lesz; hanem ezt: hajlama van a kémiához, tehát lehetne vegyész, gyógyszerész, esetleg biológus. — Mert ne feledjük, hogy nem csak az egyéni hajlandóság a mérvadó, hanem tekintetbe kell vennünk a közérdeket is. A szülő nem tudhatja ugyanis, hogy a fiának vagy leányának szánt pályánál esetleg egy más, hasonló hajlamot igénylő hivatás a közérdek szempontjából nem kívánatosabb-e. És ezt a két szempontot a lehetőség szerint összhangba kell hozni. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a szülők ne akarják mindenáron „intellektuális” pályára küldeni gyermekeiket, különösen akkor ne, ha a gyermek érdeklődése a termelőmunka felé irányul és a közérdek is azt kívánja. Nem helyes, hogy a legtöbb szülő nem veszi tekintetbe ( vagy nem is ismeri?) az iskola irányszámait a továbbtanulás lehetőségeivel kapcsolatban. Tudniok kell, hogy a felsőbb a (9-ik majd 10-ik) osztályokba elsősorban a megfelelő előmenetelű és korukhoz képest politikailag fejlett tanulók kerülnek. Az iskola vezetősége, az igazgató és a tanítók már jó előre beszélgetnek erről a szülőkkel. így a szülő már az iskolai év folyamán láthatja, milyen lehetőségekkel számolhat gyermekével e téren. Ha a szülő teljesen tanácstalan a pályaválasztás kérdésében, forduljon az osztályfőnökhöz s a többi tanítóhoz, akik bizonyára tájékoztatják. A nyolcadik osztály elvégzése feltétlenül ajánlatos, mivel enélkül semmilyen szak- sem tanonciskolába nem kerülhet a gyermek. Sok szülő ugyanis tévesen látja a helyzetet és bukdácsoló, rosszul tanuló fiát, lányát az iskolakötelezettség megszűntével már nem taníttatja tovább, tekintet nélkül arra, hogy a gyermek hét, hat vagy még kevesebb osztályt végzett csak. Tehát a nyolcadik (később a kilencedik) osztály elvégzése igen fontos, s ha a tanuló szorgalmas és jó előmenetelű, végezze el a tizenegy- ili. tizenkét éves iskolát is. A szakiskolák, ahová a nyolcadik osztály elvégzése után léphetnek a diákok, érettségivel végződő szakképzettséget nyújtanak. Itt okvetlenül meg kell említenünk a tanonciskolákat is, ahová kerül a nyolcadik osztályt elvégzett tanulók nagy része, s ahol a jövő sokoldalúan képzett, müveit szakmunkásait nevelik. Ezekben igen sok lehetősége nyílik a tanulóknak, hogy képességeiket, hajlamaikat érvényesíthessék. Az erre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat jelen számunk vezércikke ismerteti. A politechnikai nevelés bevezetése iskoláinkban a fizikai munka megkedveltetésén kívül lehetővé teszi, hogy gyermekeink hajlamait, ügyességét megállapíthassuk. Az így egybekapcsolt szellemi és fizikai munkát igénylő tantárgyak máris előrevetítik a jövő emberét: az általános műveltséggel rendelkező, szellemi téren is egyenrangú munkást és a fizikai munkához értő, azt megbecsülő értelmiségi dolgozót. Mindezek tudatában a szülőnek két teendője van: Először is bölcs mérséklettel támogatni gyermekét a pályaválasztás kérdésének mérlegelésében. Sajnos sok szülő elég könnyedén veszi ezt a kérdést és nem törődik nagyon vele. A másik véglet az, amikor a szülő túlzottan foglalkozik gyermekének pályaválasztásával s tanítói kart már az egész tanév folyamán ez ügyben tett látogatásaival zavarja. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy egyáltalában ne beszélje meg ezt a kérdést az illetékes tanítókkal, hanem mindezt megfelelő időben és jól átgondolt és nem felesleges kérdésekkel tegye. Mindezt a szülői értekezleteken és osztálygyűléseken tárgyalják meg a tanítókkal s nagy hiba volna, ha a szülők nem járnának ezekre az ülésekre, hanem külön-külön a tanítást zavarva látogatnák a tanítókat. A szülő második teendője pedig, hogy — amit már ismételten hangoztattunk — gyermekét felvilágosítsa, mennyire fontos, hogy jól tanuljon; s tegye lehetővé a tanulást gyér-
