Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám - Kovács István: Fordítási kérdések III. / Nyelvművelés
88 A pedagógiai irodalomból a VUI. osztályosok 12 napon át dolgoznak. Itt megismerkednek a kerti munkák gépesítésével, a kártékony rovarok ^elleni küzdelem módjaivel és a gyümölcsfák gondozásával. A szovhozok vezetősége köszönetét mondott a tanítók és tanulók bajtársi és jól szervezett munkájáért. Az új tanterv szerint teljesített munka pozitív módon tükröződik vissza a tanulók előmenetelén, és fokozza az idősebb osztályosok tanulás iránti érdeklődését. Remélhetjük, hogy az új iskolaév, új tapasztalatokkal gazdagítja majd az iskolák tanterveit és munkaprogramját. NYELVMŰVELÉS Fordítási kérdések III. Nincs mindig szükségünk tükörszóra, tükörkifejezésre! Amikor fordítunk, magunk előtt látva az idegen nyelvű szöveget, gyakran megesik, hogy a fordítandó nyelv szemlélete, szerkezete elnyomja bennünk a másik nyelv eredeti, sajátos kifejezési, szerkesztési módjait, s hogy nem értelem szerint fordítunk, hanem szó szerint, szolgai módon, és munkánk hemzseg az ilyen szó szerint lefordított szavaktól. Mindez nem válik sem a fordító becsületére, sem a fordítás díszére. Megnehezítjük vele a fordítás megértését, ez pedig semmiképpen nem lehet a célunk, s ezenkívül azt a benyomást keltjük, hogy a fordítás nyelve a valóságban szókincsében szegény, kifejező eszközeiben fejletlenebb, s kevés benne a színező (hangfestő, érzelemkeltő, árnyalatot megkülönböztető stb.) elem. Ez pedig sokat levon munkánk értékéből és nyelvi ismeretünk hiteléből, szóval nem jó cégér. A tükörszó és — kifejezés a szolgai fordítás, az idegen nyelvi szemlélet elfogadásának és az anyanyelv rovására történő túlbecsülésének az eredménye. Természetes, hogy néha helye van a tükörszónak, nem meUőzhetjük, de csak akkor, ha ugyanarra a jelentésre nincs ismert, közhasználatú szavunk. Ellenkező esetben nemcsak fölösleges, hanem veszélyes is, mert tömegesebb használata elindíthat egy elkülönülési folyamatot, ami gátolhat bennünket azonos művelődési célkitűzéseink elérésében, nyelvi kultúránk fölvirágoztatásában és egy sor társadalmi válaszfal lebontásában. Másként megfogalmazva: megbontja a nyelvi és népi egységet, természetellenes törekvés, és ideológiai elmaradottságra vall. Egyformán érvényes ez, akármelyik nyelvből vagy nyelvre fordítunk. Képzeljük el, milyen véleménnyel lenne rólunk egy szlovák, ha a magyar tűzről patant, torkig van, nyakon csíp, perbe fog, útonálló, fog a kés, meszel, édesanya, végső fokon, testet ölt, adózni emlékének, elcsépelt, bukdácsol kifejezéseket és szavakat a beszéd vagy fordítás lázában szorul szóra lefordítva szőnénk beszédünkbe. Ugyanúgy kiforgatjuk nyelvünket, ha minden szlovák szót és kifejezést megfontolás nélkül, a valóságban, az adott helyzetben összefüggésben használt jelentésének mérlegelése nélkül, egyszerűen lefordítunk. Érthetetlenül néznénk, ha a szlovák vyznamenal sa, taký utrinos, sukničkár, rozhlasová riešica, to naznačuje, otrepaný, opona spadne, delová rana, dá sa nachytať, nepoddajný szavakat és szókapcsolatokat csak lefordítva, értelmük tudatosítása nélkül hallanánk. Egy tapasztalatlan fordítónál láttam — szlovákról fordított magyarra —, hogy a regény egyes szakaszai fölött levő I. ,11., III. hlava szót következetesen I., II., III. fej-nek fordította, s kérdésemre, mennyit fordít le egy nap alatt, azt felelte, hogy egy, néha két fejet is. Azt hiszem, ez több, mint komikus. Igen, tévedett a fordító, mert nem gondolkodott, nem vizsgálta meg, mikor jelent a hlava fej-et és mikor fejezet-et.
