Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám - Kovács István: Ne használjunk fölöslegesen idegen szavakat! (II.) / Nyelvművelés
117 NYELVMŰVELÉS Kovács István: Ne Kaszáljunk fölöslegesen idegen szavakat! (Folytatás) A nyelv csodálatos rendszer, amely szinte a bölcsőtől a koporsóig kíséri az embert s ugyanúgy a nemzedékeket, a népeket és az emberiséget. Bármennyire is változik Földünk arculata, akármennyire szaporodnak a technika valóságos csodavívmányai, és elavulnak a meglévő munkaeszközök, a nyelvi rendszer a maga rugalmasságával a legtökéletesebb közlési és érintkezési eszköz maradt és marad. Persze, sok függ attól, hogyan bánunk ezzel a nélkülözhetetlen eszközzel, mennyire tartjuk szem előtt fejlesztését, gazdagítását, különösképpen pedig egységét, s mennyire ismerjük és tartjuk tiszteletben törvényeit. Az atom rettenetes pusztító fegyver a háborút szító hal,adásellenes erők kezében, de áldástermő, világformáló erőforrás a békét akaró, az emberiség jobblétéért, szebb és biztos jövőjéért fáradozók birtokában. A nyelvet is korccsá, színtelenné, sőt keverékké nyomoríthatják a mostoha kezek, de ugyanúgy az emberi szív és agy legfinomabb rezdülésének legválasztékosabb és legpontosabb tolmácsoló- jává fejleszthetik a hozzá szeretettel, szakértelemmel közeledő gondozók. A múltban is csak az embertelen kizsákmányolásból élősködő s korlátolt gondolkozású uralkodó osztályok, valamint a nagyvárosok alvilágának dologkerülő, tolvajlásból és gyilkosságból élő bandái vetemedhettek arra, hogy az egységes köznyelvvel szemben zsargont alakítsanak ki szűkebb körükben, hogy ezzel is éreztessék kiváltságos helyzetüket, illetve leplezzék vele aljas tetteiket és szándékaikat. A marxizmus, a marxista nyelv- tudomány a leghatározottabban elítéli az ilyen eljárást, és szembefordul minden hasonló kísérlettel megbélyegezve a mozgalmi zsargont is. Jóllehet sokat foglalkoztak a sajtóban meg a tankönyvek hasábjain is a nyelvről vallott marxista felfogással, mégis hamar beleesünk hol az egyik, hol a másik hibába. Az utóbbi éveknek egyik, nem egyszer jóvátehetetlen követelményekkel járó könnyelmüsködése a nyelvi kultúra területén, hogy nagyon felkaroljuk az idegen szavakat, nem gondolva arra, hogy ezzel vétünk ama törekvés ellen, hogy anyanyelvűnk lehetőleg mindenütt egységesen fejlődjék, hogy megnehezítjük a megértést, hogy távolodunk a tömegek pallérozottabb nyelvétől. A szovjetrendszer például kivetette az orosz nyelvből a régi, külföldet majmoló arisztokrácia által meghonosított szalonnyelvi és divatszavakat. Harcot indított a szükségtelen idegen szavak divatja ellen. Sikeresen gátat vetett a mozgalmi zsargon káros kinövései elburjánzásának is, viszont minden eszközzel támogatja a dallamos orosz nyelv egységes fejlődését, gazdagodását, hogy kifogástalanul betölthesse a legszélesebb néptömegek anyagi és művelődési fölemelkedését szolgáló szerepét. Ma egységes és gondozott orosz nyelv közvetíti a szovjet irodalom gazdag
