Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám - Rybár László: A konferencia fő beszámolója
A konferencia fő beszámolója 73 majd a szlovák szakos tanítók számára nyelvtanfolyamok, elméleti, módszertani és gyakorlati iskolázások keretében, melyeket mintaórákkal és vitával kötnek egybe. Elvárjuk, hogy az iskolai ellenőrző szervek a magyar iskolák szlovák szakosainak szak- és módszertani kérdésekben egyaránt hathatós segítséget nyújtsanak, hogy figyelemmel kísérjék a szlovák nyelv különleges problémáit a magyar iskolákban. Fontos, hogy a magyar iskolák szlovák szakos tanítói határozott eszmei irányvonalat kövessenek; ez nagyban elősegíti munkájuk meggyőző és nevelő hatását. A szlovák szakos pedagógusnak lelkes hazafinak kell lennie, hogy csehszlovák hazafiasságra nevelhessen, s egyúttal meggyőződéses materialistának és szocialistának is, hogy növendékeit a proletár nemzetköziség szellemében nevelhesse. Ma már sok ilyen tanítónk van, de azt is tudjuk, hogy akadnak pedagógusaink között kétszínűek is, akik csak kifelé jó hazafiak, materialisták és szocialisták. Az ilyenek számos nevelő momentumot elmulasztanak, helytelenül mutatják be a szlovák irodalom fejlődését, különösen az 1948-as év forradalmi eseményeit, valamint a 19. század második felének történelmét és mindezt saját felfogásuk szerint, tudományellenesen és helytelenül magyarázzák. Természetesen az ilyen tanítóknak nincs jövőjük iskoláinkban. A magyar iskola tanítója, akár szlovák szakos, akár nem, ideológiai fejlettségét, hazafiságát többek közt az államnyelvnek, a szlovák nyelvnek a tudásával bizonyíthatja. A magyar iskola minden tanítójának megvan a lehetősége, hogy elsajátítsa a szlovák nyelvet, azonban sajnos nem minden tanító tartja ezt állampolgári kötelességének. Eddig az iskolai hatóságok nem nyúltak ezen a téren semmiféle kényszerhez; ezt a kérdést a tanítók lelkiismeretére, politikai fejlettségére bízták. A jövőben azonban megkívánjuk a magyar iskolák tanítóitól az államnyelv ismeretét, hisz ez előfeltétele a magyar iskolák színvonala emelkedésének. Ez természetes is, ha tekintetbe vesszük, hogy a szlovák szakos tanító szakmájában állandóan tökéletesedni akar. Az államnyelv tudása nélkül a magyar tanító nem állhatja meg helyét sem a társadalmi, sem az iskolán kívüli munkában. A TANTERV, TANMENET ÉS A TANKÖNYVEK A magyar iskolákban a szlovák nyelv tanításában tapasztalható hiányosságok egyik oka tagadhatatlanul a tanmenetekben és a tankönyvekben rejlik.A tanmenet sematikus utánzata volt a szlovák iskolák szlovák nyelvi tanmeneteinek, a szerzők nem voltak tekintettel arra, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyelv tanításának különleges problémái vannak. Az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal különféle intézkedéseivel igyekeztünk legalább részben pótolni az érvényben levő tanmenet hiányosságait. A tankönyvek sem voltak jobbak. Ezek szerint a szlovákul egyáltalán nem tudó tanulókat erre a számukra új nyelvre igen nehéz volt megtanítani. Különösen a nyelvtankönyveket jellemezte a száraz teoretizálás, gyakran a felesleges aprólékosság. A tankönyvek a szlovák iskolák hasonló tankönyvei szerint készültek, noha a magyar tanulók számára
