Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám - Karol Pichler: Szlovák szakos tanítóink országos konferenciájának bevezető beszéde
Szlovák szakos tanítóink országos konferenciájának bevezető beszéde 67 elvégezze a nyolcéves középiskolát. A magyar ifjúság ezenkívül 3 pedagógiai, 3 gazdasági, 4 ipari, 1 egészségügyi és 21 mezőgazdasági iskolában tanulhat tovább, azonkívül a Felső Pedagógiai és a Pedagógiai Főiskolának is van külön magyar osztálya. A tanulóknak vannak folyóirataik úgymint a Kis Építő, a Pionírok Lapja, a Tudomány és Technika, a magyar tanítóság pedig külön pedagógiai folyóirattal rendelkezik (Szocialista Nevelés). Lényeges tehát, hogy mindezek az intézmények a szabad nép kezében valóban az új nevelés központjai legyenek, hogy az ifjúságot a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében neveljük. Ügy vélem, magyar iskoláink tanítóinak többsége nemcsak megérti ezt a kötelességét, hanem mindennapi nevelőmunkájában mindent megtesz ennek érdekében. Különösen nagy jelentősége van a magyar gyermekek szocialista haza- físágra és proletár nemzetköziségre való nevelésében a szlovák nyelv tanításának. Hisz éppen ez a nyelv teszi lehetővé a magyar nemzetiségű polgárok számára, hogy teljes mértékben részt vehessenek a szocializmus építésében hazánk bármely részében. Épp a szlovák nyelv egyesíti őket hazánk valamennyi többi nemzetiségű dolgozójával a szabad, boldog emberek nagy családjában. Sajnos nem minden magyar tanító érti meg helyesen a szlovák nyelv tanításának fontosságát. Hisz még ebben az évben tapasztaltuk, hogy a nyolc- és tizenegyéves középiskolák végzett növendékei olyan gyengén sajátították el a szlovák nyelvet, hogy nem képesek magukat szlovákul megértetni. Milyen következményei vannak ennek? Azok az abszolvensek, akik nem bírják a szlovák nyelvet, a felvételi vizsgákon nehezen jutnak át szlovák harmadfokú és főiskolákra. És ha ez sikerül is nekik, óriási nehézségeik vannak tanulmányaik során. Azok az abszolvensek, akik pedig tanulmányaik végeztével közvetlenül munkába lépnek, a szlovák nyelv nem tudása gyakran csak a magyarlakta vidékeken tudnak érvényesülni. Ez nemcsak a tanulókban, hanem szüléikben is a keserűség, sérelem érzését kelti. Mindez persze termőtalaj az osztályellenség számára, ahova az gyakran sikerrel hinti el a nemzeti sovinizmus és gyűlölet magját. És éppen itt találkozik a szlovák nyelv tanítója pedagógiai munkájában a jelen világpolitikájával. Ezért kellett beszélnem a jelen nemzetközi és belpolitikai viszonyokról. Örömmel tapasztalom, hogy kevés oly tanítónk van, aki ezt nem értené meg. A magyar tanítóság nagy többsége a proletár nemzetköziség és a csehszlovák szocialista hazafiság lelkes zászlóvivője. Engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet, hogy a magyar tanítóság erőt és fáradságot nem kímélve állandóan emelni fogja iskolája színvonalát, hogy minél teljesebben felvirágoztassa a magyar kultúrát hazánkban és a magyar ifjúságot a szocialista hazafiság szellemében nevelje, hogy ezzel minél tökéletesebben előkészítse a szocializmus építésére.
