Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám - Szlovák szakosok országos konferenciája
60 Szlovák szakosok országos konferenciája December 22-én az Iskola- és Kultúrügyi Megbízotti Hivatal és a Pedagógiai Kutató Intézet rendezésében egybegyűltek a magyar tannyelvű iskolák szlovák szakosai, hogy megvitassák a szlovák nyelv tanításában elért eddigi eredményeket, feltárják a hiányosságok okait és konkrét javaslatokat hozzanak a szlovák nyelv tanítása színvonalának emelése érdekében. Dr. Ľ. Bakos, a Pedagógiai Intézet vezetőjének megnyitó beszédje után elhangzottak a fő referátumok, melyeket élénk és értékes vita követett. A Megbízotti Hivatal képviseletében Pichler elvtárs szólalt fel. Beszámolójában hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a magyar tanulóifjúság minél tökéletesebben elsajátítsa a szlovák nyelvet, minthogy ez megnyitja előtte az érvényesülés lehetőségeit a szocialista építés valamennyi területén. A szlovák nyelv tudása azonkívül feltételenül szükséges a szocialista hazafias érzés kialakításában, a szlovák és magyar nép közös, békés együtt - munkálkodása érdekében. A magyar tanítóság kötelessége ezt az egységet ápolni, fejleszteni, nehogy az osztályellenség a kétoldali sovinizmus mesterséges felszításával megzavarja köztársaságunk népeinek békés együttélését. — Rybár elvtárs, a Pedagógiai Intézet munkatársa kimerítő beszámolójában felmérte a szlovák nyelv tanításában eddig elért eredményeket, amelyek állandóan javulnak. A tanítók nagy többsége komoly igyekezettel' dolgozik és sok helyütt szép sikereket ért el. Rybár elvtárs beszédje során rámutatott azonban a negatív, gátló jelenségekre is, így többek közt bizonyos formalizmusra, felületességre, felkészületlenségre, a tanítók és diákok közti bizonyos hamis „családiasságra”. A legnagyobb nehézségeket azonban a szakképzett tanítók hiánya, a túlzsúfolt és nehéz tankönyvek és tanmenetek okozták. Minden reményünk megvan, hogy az 1960/61. tanévtől kezdve a végleges tankönyvek és új tanmenetek lényeges javulást hoznak e téren. A tanítóság munkáját addig is megkönnyítik a részben megváltoztatott tanmenetek és a szlovák nyelvkönyvek újabb, javított kiadásai. A magyar iskolákban a szlovák nyelv tanítása a 3—8. évfolyamokban a nyelv és nyelvtan alapjainak, a szóbeli és írásbeli kifejezés elsajátítását tűzi ki céljául. Elmarad a felesleges adatok, száraz, elvont nyelvtani szabályok „magolása”, ehelyett a nyelv minél tökéletesebb és önálóbb gyakorlati használata lép érvénybe. Ezt a célt szolgálják ezen a fokon az egyszerű, könnyen érthető és rövidebb terjedelmű versek és prózai szemelvények is. — A 9—11. évfolyamokban a tanulók a nyelv gyakorlati részének alapos elsajátításán kívül részletesebben megismerkednek a szlovák irodalom legnagyobbjainak műveivel. Itt a fő cél nem az írók életrajzának, az irodalmi irányoknak, az irodalomtörténetnek a méltatása, hanem a művek költői szépségeinek feltárása, a szókészlet állandó bővítése, a szlovák könyv és irodalom megszerettetése. Kezdettől fogva különös gondot kell fordítani a helyes szlovák kiejtés, hangsúly, helyesírás elsajátítására, a tanulók kezdeményezésére, önállóságára, a szlovák nyelv sajátos kifejezéseinek minél alaposabb, tudatos begyakorlására. — Mindehhez nélkülözhetetlen a tanítók szaktudása, állandó továbbképzése, aminek a közeljövőben fokozottabb figyelmet kell szentelni.
