Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - M.R.: Középfokú kémiai kísérletek

48

M. R. dr„ Š a m о r í n : Középfokú kémiai kísérletek

Mivel a cikk a második félévben fog megjelenni, azért a szerző úgy gondolja, hogy a cél érdekében a kérdéses kísérletek közül azokkal kezdi a tárgyalást, amelyek а VI. tárgykörbe esnek s amelynek címe: A viz és az oldat.

1. Fizikai oldás. Késhegynyi konyhasót kisujjnyi magasságú vízben próbacsőben feloldunk. Az oldást négyes tanulócsoport végzi. Addig adagolnak sót a vízbe, míg annak egy része minden rázás és hevítés ellenére a próbacső fenekén oldatlanul marad: az oldat telített.

Ezt a telített oldatot a tanulók megkóstolják és természetesen sós ízűnek találják. Most az oldatot, melyet leszűrtek, egy másik próbacsőben addig forralják, míg a viz teljesen elpárolgott. A próbacső falára sóréteg rakódik. Ennek megkóstolása után meggyőződnek arról, hogy a só változatlan maradt.

2. Vegyi oldás. Kis hengerüvegben vagy csészében — nem kell minden csoportnak ugyanolyan edénnyel dolgoznia — nátrium-darabkát úsztatunk. A nátrium csak egy esetben válhat veszélyessé, ha ti. nagyobb meny- nyiséghez viz kerül. Ez esetben a reakció ui. robbanásszerű lesz és az olvadt nátrium-darabkák szerterepülnek. Ennyire természetesen nem juttathatjuk az ügyet, mert a szülők kevés megértéssel nyugtáznák a keletkezett sebesüléseket. A tanító tehát maga húzzon ki egy erre a célra szánt nátrium-darabot a petróleumból, nem a kísérleti asztalon, ahol a többiek dolgoznak, hanem íróasztalán vagy máshol, vízmentes helyen, itatóssal szárítsa le a petróleumot és maga vágja szét körülbelül 3 mm vastag és 10 mm hosszú rudacskákra. Minden tanulócsoport kap egy vagy két ilyen rudat, és ügyelni kell, nehogy a tanulók a maradékból eldugjanak valamit, mert könnyen olyat követnek el vele, ami sem nekik, sem az iskolának nem használ.

A tanulók tiszta vízen úsztatva figyelik a nátrium feloldódását, és másodszor annak égését, ha itatóspapírra helyezzük és nem tud forogni. Itt gondosan ügyelni kell, hogy a tanulók ne hajoljanak az edény fölé, mert a végén képződő nátriumhidroxid golyócska hangos pattanással szétfrecs- csen és a szemben veszélyes sérülést okozhat. Egyébként a kísérlet teljesen ártalmatlan. A kísérlet után megmaradt folyadék lakmuszoldattal keverve kék színű lesz. A tanulók próbálják a vizet megkóstolni, ami a lúg kis koncentrációja mellett nem veszélyes.

A bepároláskor nem kapjuk vissza a nátriumot, hanem egy fehér, sószerű testet. Az oldás anyagváltozással járt, tehát kémiai oldás.

3. Kristályvíz. Apró, borsszemnagyságú rézgálickristályt teljesen száraz próbacsőben hevítünk. A kristály pattogás közben színét veszti és zöldes- fehér tömeggé alakul. Ugyanekkor a (vízszintesen tartott) próbacső elülső részén vízharmat csapódott le. A viz a kristályban kémiailag meg volt kötve és a hevítéssel felszabadult. — Most a csövet hagyjuk kihűlni és vizet bocsátunk a vízmentes rézgálichoz, amitől az rövidesen visszanyeri kék színét. Párhuzamos kísérletként ugyanezt száraz konyhasóval is végezhetjük: kristályvíznek nyoma sincsen.

4. Lecsapás. A rézgálicoldatba a 2. kísérletnél nyert nátriumhidroxid - oldatot öntjük: kék kocsonyás test képződik, mivel a létrejött rézhidroxid