Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám - Kerékgyártó Imre: A mondattan tanítása
Dr. Kerékgyártó Imre: A mondattan tanítása 39 mazás alapja írásban és szóban egyaránt a mondat. Jól szerkesztett, egymással tartalmilag és szerkezetileg jól kapcsolódó mondatok nélkül minden közlés szándék marad csupán. Igen lényeges ezért, hogy túl a nyelvtani értelmezésű mondattan tanításon a mondatokkal való foglalkozásunknak mindig stilisztikai jellege is legyen. Tanítsuk meg tanítványainkat a mondatok helyes kapcsolására, alkotására. Mutassuk meg, mikor maradhat el az alany, vagy más mondatrész a mondatból (pl. több egymást követő mondatnak azonos alanya van) anélkül, hogy ez a kihagyás az értelem rovására menne. Szoktassuk hozzá őket, hogy az alannyal egyeztetniük kell az állítmányt. Helyesen építsék fel szórendileg is a mondatot, mert bár a magyar nyelvben szabad szórend érvényesül, nem mindegy az értelem szempontjából, mit teszünk a mondat elejére, s ezzel mit emelünk ki közlésünkből (József Attila írta ... Azt írta József Attila ... stb.). II. Az általános elvi kérdések felvázolása után emeljünk ki néhány nehezebb problémát a mondattan köréből. Foglalkozzunk először a magyar nyelv egyik sajátosságával, ti. azzal, hogy nyelvünkben nincs állítmányi kiegészítő. Az igei állítmány mellett névszói és összetett állítmányt ismerünk. Névszói állítmányok: Szőke a haja. A Tátra Szlovákia legmagasabb hegysége. Bátyám a néphadsereg katonája. Az utca széles. Ritka madár a fehér holló. A névszói állítmány eldöntésekor figyelembe kell vennünk a mondat hangsúlyát is. Ebben a mondatban: „Szőke haja övezi fejét”, a szőke a haj jelzője, míg a fenti példamondatban: „A haja szőke”, a szőke hangsúlyos és állítmány. Hasonlóképpen: Széles az utca, de Széles utca szeli át a falut stb. Az összetett állítmány egy névszó + a lét ige megfelelő alakjának összetétele: A néphadsereg katonája vagyok. Nem azt állítom, hogy vagyok (vagyis nem tagadom azt az állítást, hogy nem létezem), hanem azt, hogy katona vagyok. Összetett állítmány a van, lesz, marad igék mellett fordul elő. Rendszerint gondot okoz még a tanároknak is, miképpen dönthetik el, hogy a mondatban levő létige igei állítmány-e, vagy az összetett állítmánynak igei része csupán. Ilyenkor helyes a lét igét jelentő mód jelen idő egyes szám harmadik személyébe tenni, ott ui. a van összetett állítmány esetén elmarad, igei állítmány esetén megmarad. Pl. Jóska katona volt (Jóska katona = tehát a katona volt = összetett állítmány.) Tegnap szép idő volt (Ma szép idő van (tehát itt a volt és a van = igei állítmány). Az idő szép mondatban viszont a „szép” névszói állítmány. Az összetett állítmány létéből következik, hogy a magyarban állítmányi mellékmondat is van, mégpedig az összetett állítmány névszói részét fejezi ki egész mondat alakjában. Pl. Ő volt az, aki ... Máskor a tartalmatlan névszói állítmányt fejezi ki külön mondatban, pl.: Annyi a termés, hogy alig győzik betakarítani. Olyan a kalapja, amilyen a ruhája. (Az aláhúzott mondatrészek a főmondat álítmányai.) Az alsó oktatásban az állítmányi mellékmondattal nem foglalkozunk részletesen, csak a középiskolai osztályokban beszélünk róluk a többi mellékmondattal azonos mértékkel.
