Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - A februári győzelem tizedik évfordulója

34

A februári győzelem tizedik évfordulója

szer halotti levelét. Győzött a párt, győzött a nép és létrehozta saját hatalmát, a szocializmus építését irányító munkáshatalmat.

A feledhetetlen februári győzelemnek köszönhetjük azt, hogy köztársaságunk nem lett a nyugati imperialisták eszköze — ahogyan azt Benes és társai akarták, — hogy nem lett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni imperialista támadás ugródeszkája. A győzelem eredménye, hogy ma hazánk földjét nem tapossák az angol, francia, amerikai és nyugatnémet militaristák csizmái. Tíz évvel ezelőtt népünk meghamisíthatatla- nul hitet tett a gottwaldi jelszó mellett: „Örök időkre a Szovjetunióval”, örök időkre a szocialista tábor országaival, az új társadalomért, a szocializmusért, a békéért. Ez az elv lett — és ma is ez — népi demokratikus köztársaságunk külpolitikájának alapja. Ez a külpolitika biztosítja a békés egymás mellett élés feltételeit valamennyi országgal és ez a záloga hazánk független, szabad fejlődésének.

Tíz év nem nagy idő egy nemzet történetében, de az 1948 óta eltelt tíz esztendő nagy és dicső korszaknak számít, mert hosszú évszázadok vágyait és törekvéseit valósította meg. Visszavonhatatlanul a dolgozó népé lett a gyár, a bánya, a bank és hazánk földjének minden kincse. Február nélkül nem lenne erős és egyre jobban fejlődő szocialista iparunk, szocialista mezőgazdaságunk, és nem beszélhetnénk arról, hogy miképpen akarjuk napról napra szebbé és örömteljesebbé tenni népünk életét.

A győzelmes február szele — a burzsoázia uralmával együtt — elsöpörte a kizsákmányoló osztályok művelődési monopóliumát is. A népé lett a kultúra és a tudomány minden vívmánya, a népé lett az iskola is. Kell-e erre jobb bizonyíték annál, hogy ma már minden gyermek elvégzi az általános műveltséget nyújtó iskola nyolc osztályát és évente csak Szlovákiában 10—11 000 fiatal szerzi meg az érettségi bizonyítványt. A burzsoá köztársaságban nem volt erre lehetőség. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon ma már nem a kiváltságosok gyermekei tanulnak, hanem a dolgozók fiai, hiszen csak Szlovákiában évente 8—9 ezer munkás és paraszt származású hallgató látogatja az egyetemet és a főiskolákat. Egész népünkkel együtt természetesen a pedagógusok is jólesően érzik a múlt és jelen közötti lényeges különbséget — egyrészt az életszínvonal állandó emelkedésén, másrészt az oktatómunka feltételeinek fokozatos javulásán és a tanítói munka általános megbecsülésén keresztül.

Valamennyien emlékezhetünk arra, hogy 1948 februárja előtt Benes és társai, a nép ellenségei nacionalista és soviniszta politikájukkal egymás ellen uszították hazánk nemzeteit és nemzetiségeit. Ezért tették ezt, hogy népünk figyelmét eltereljék a fő kérdésről — a nemzeti demokratikus forradalom szocialista forradalommá való fejlesztéséről. De 1948 februárjában pártunk közbeszólt. Megszüntette a nemzetiségi viszályokat és megteremtette hazánk népei között a testvéri, baráti együttműködést, a nemzetek és nemzetiségek közti egyenjogúságot. Pártunk ilyen irányú politikájának hatását az oktatómunka vonalán is érezhetjük, hiszen a száznál jóval több magyar tannyelvű nyolcosztályos iskolán kívül 1958-ban már 15 magyar nyelvű tizenegyéves középiskola működik hazánkban és ezen-