Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám - Böszörményi János: A minősítési rendelet margójára
352 Levelezőink írják . .. és ezzel meghúzza a lélekharangot felette. A minősítés célja egyben, hogy reálisan felmérje a végzett munkát, jellemezze a pedagógus törekvéseit, képességeit, valamint megjelölje a további fejlődéshez vezető utat. S ha csak ezután ismételten továbbra is fennáll ugyanaz a hiányosság, akkor mondjuk csak ki a végső szentenciát. Addig azonban a felelősséget az igazgatónak kell viselnie minden pedagógus munkájáért. Nagyrészt ugyanis tőle függ, hogy milyen irányban halad egy-egy pedagógus fejlődése. Egy-egy minősítési időszak elteltével az ismét megállapított hiányosságok észlelése esetén azt is meg kell állapítani, hogy mit tett maga az igazgató annak érdekében, hogy a hiányosságok valóban megszűnjenek. — A legtöbb iskolában az ellenőrző munka felületes. Néha az igazgató ítéletei szubjektív alapon nyugszanak, ami akadályozza a tanító további fejlődését. Az igazgató köteles megmutatni ennek a fejlődésnek a lehetőségeit, hogy miként lehetne és kell javítani a tanító munkáját, magatartását. A végső következtetést tehát útmutatás formájában kell megadnia, ehhez pedig meg kell nyerni az illető pedagógus véleményét is, mert a minősítés csak így lehet eredményes a további fejlődés szempontjából. Az elfogadható bírálat nyilván konkrét adatok következtetése. Az azonosított vélemények viszont a fejlődés előfeltételei. Ezért szükséges a vélemények egyeztetése. Ez azonban meddő kísérlet marad abban az esetben, ha az igazgató csupán szubjektív nézeteit akarja elfogadtatni minden meggyőző érvelés, tények alátámasztása nélkül. A minősítés könnyen formálissá válhat, ha a megszokott általánosításokat tartalmazza évről évre. Noha a rendelet értelmében csak kétévenkint kell elkészíteni a minősítést, mégis célszerű, ha egy-egy év elteltével — a tapasztalatok felhasználásával — kiegészítjük, módosítjuk azokat. Ha az ellenőrzés tervszerű és rendszeres, a két- évenkinti minősítés valóban hasznos segítséget nyújt a tanítók számára. Ebben az utóbbi esetben remélhető, hogy az egyes pedagógusok komolyan törekednek hibáik kiküszöbölésére. Legyen tehát a minősítés a pedagógusok nevelésének legjobb eszköze. Itt önkéntelenül is felvetődik a kérdés: Mi legyen a minősítés alapja, kiindulópontja? Röviden összegezve az, hogy helyesen értékelje a szakmai tevékenység eredményeit, következetesen elemezze a társadalmi és politikai állásfoglalás megnyilvánulásait és megállapítsa az oktató-nevelőmunka eredményeit. Az eredmények és csakis az eredmények tükröztetik valóban a pedagógus munkáját, politikai és társadalmi magatartását. A minősítési munkájában az igazgató is vizsgázik, bebizonyítja, hogy kötelességét hogyan teljesítette. JELEN SZÁMUNK ANYAGÁHOZ A AJÁNLOTT SZAKIRODALOM Iskolaügyiink fejlődése a CSKP XI. kongresszusa után: Učiteľ rozhodujúci činiteľ vo výchove socialistickej generácie Blava, SPN 1956 84. o. 66.384 Procházková Jarmila: Kotázce výchovného vyučování v socialistické škole Praha, SNP 1956. 171. o. Olvasástanítás az alsó fokozaton Hostok-Varsányi-Polák: A magyar nyelvtanítás módszertana az 1 — 5. évfolyamban V 4.212 Ščepetovová N. N.: Metodika čítania v počiatočnej škole Blava, ŠN 1952 210. о.* 62.428 Az osztályfőnök nevelőmunkája Rudik, A. P.: Az osztályfőnök nevelőmunkája. Ford.: Balogh Jenő. Bpest, Közoktatásügyi k. 1951 152. o. Az osztályfőnöki munka néhány problémája. Szerk. Szenes Elekné Bpest, Tankönyvkiádó váll. 1952 209. o. 43.902 Szocialista Nevelés könyvtára, 58. sz.
