Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám - Világszerte a pedagógiában

MAGYARORSZÁGON a kormány határozatot hozott a tanító- és óvónőképzés átszervezéséről. Az eddigi tanító- és óvónőképzők helyett, ahová már 14 esztendős korban vették fel a .lövendő pedagógusokat, megvalósítják a felsőfokú tanító- és óvónőképzést. Ez a megoldás, amely régi követelést vált valóra, lehetővé teszi, hogy a gyermekek kezdettől fogva korszerű szakismeretekkel és politikai tudással rendelkező nevelők kezében legyenek.

OLASZORSZÁG rendkívül elhanyagolt és maradi iskolaügyi viszonyaira az elmúlt tanévben több szokatlan sztrájk hívta fel a figyelmet. Sztrájkoltak a középiskolai diákok az iskolák túlzsúfoltsága és a taneszközök hiánya ellen, sztrájkoltak az egyetemi tanárok is alacsony fizetésük felemeléséért. Az Unitá, a kommunista párt központi lapja, nemrég külön mellékletben foglalkozott az iskolák és a nevelés helyzetével. Élesen bírálta, hogy a jelenlegi iskolarendszer széles néprétegek gyermekei elől elzárja a közép- és felsőfokú tanulás lehetőségét. Az osztálykülönbségek már az óvodában érvényesülnek, mert az óvódák túlnyomó többsége vallási intézmény, vagy magánszemélyek tulajdona és csak a tehetős szülők gyermekei számára hozzáférhető. A középfokú oktatás elsősorban humanisztikus irányú, a tanterv tengelye a latin és a görög nyelv. Ennek megfelelően az ifjúság kevés érdeklődést tanúsít a technikai képzettség iránt, aminek következtében az országnak kevés és gyengén képzett technikai értelmisége van, míg több másirányú értelmiségi pályán nagy a munkanélküliség. A kommunista párt mozgalmat indított a haladó szellemű és modern pedagógiai elveken alapuló iskolarendszerért. Egyik fő követelése a kötelező, díjtalan egységes iskola bevezetése a 6—14 éves korú ifjúság számára.

JAPÁNBAN a tanítóknak sok nehézséget okoz a kormány iskolaügyi politikájában megnyilvánuló amerikai befolyás. A reakciós amerikai elvek megvalósitása többek között abban is mutatkozik, hogy kizárnak az iskolákból olyan tankönyveket, amelyekben' a pedagógusok haladó gondolatokat fejtenek ki. Nem érdektelen olvasmány azoknak az indokolásoknak a gyűjteménye, amelyekkel a minisztérium több tankönyv használatát betiltotta pl.: „A tankönyv a japán alkotmány értelmezésében túlságosan hangsúlyozza az emberi jogokat.” „A tankönyv egyoldalúan tárgyalja a pacifizmust.” ,,A régebbi Japán militarizmusának bírálata szerencsétlen...” „Az a magyarázat, hogy az alkotmány az általános népakarat kifejezése, pártosan hat.” „Japánnak az elmúlt háborúban elkövetett tetteiről nem kívánatos túlsók rosszat írni. A múlt tetteit romantikus formában kell megírni.” „Az a nézet, hogy a háború előtti politikában a plutokrácia érvényesült a császárral az élén — veszélyes.” A szociálpolitikáról szóló egyik tankönyvet azért utasították el, mert „túlságosan tudományos”. Ebből a néhány idézetből is elképzelhetjük, Japánban milyen tankönyvekre van szüksége a mai rendszernek.