Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - O.E: A népi Kéna gazdasági fejlődése
О. Е.: A népi Kina gazdasági fejlődése 201 A kormány tudatában van annak, hogy a túlzsúfolt ország jólétét elsősorban az ipar kiépítésével lehet elérni, amely megélhetési lehetőséget nyújt a vidék milliós munkatartalékainak. A mezőgazdaságban a felszabadulás idején kb. 300 millió ember dolgozott, a nagyiparban csupán 12 millió. Kina Kommunista Pártja itt két feladat előtt áll: a túlzsúfolt és kis mezőgazdasági birtokkal rendelkező vidék dolgozó feleslegét elhelyezni az iparban, a nagyon feldarabolt gazdaságokat pedig földműves termelőszövetkezetekbe tömöríteni és a szövetkezetek gazdálkodásának korszerűsítésével emelni a terméshozamot. A falu szocializálása Kínában éppen az elmondottak alapján gyorsan halad. 1957. elején a termelőszövetkezetek 90 százaléka már a magasabb típusú szövetkezetekbe tartozott. Kina ma is túlnyomó részében mezőgazdasági jellegű ország, mert a lakosság 80 százaléka ma is földműveléssel foglalkozik. A földművelés alapja a növénytermelés. A növénytermesztés vidéke a Keletkínai-síkság, a Hoangho és Jangce-kiang völgye, a Kínai Lösz-Plató, a v örös-medence, a Dél-kínai hegyvidék és a Mandzsu- (Daur) medence. Ezeken a vidékeken él a lakosság 90 százaléka. Az említett vidékeken a növénytermelés messze felülmúlja az állattenyésztést. Evvel ellentétben a nagyon gyéren lakott peremországrészek (Belső Mongólia, Szinkiang vagy Keleti Turkesztán és Tibet) pedig majdnem kizárólag az állattenyésztés vidékei. A szántóterület kiterjedése kb. 100 000 000 ha. A vetésterület 25 százaléka rizzsel, 25 százaléka pedig búzával van bevetve. Kina a világ rizstermésének 40 százalékát adja. Az évi termésátlag mintegy 650 millió métermázsa. Minden kínaira kb 1 q rizs jut. Kina évi 300 millió q búzatermésével a Szovjetunió után a világon a második helyen áll. A búza vidéke főleg a Jangce folyótól északra fekvő vidék, a Kínai Lösz-Plató, a Vörös-medence és Mandzsúria. A rozs északi határa a Hoangho folyótól északra van, de fő termőterülete a Jangce folyótól délre fekvő vidék. A többi gabonaféléből főleg a kölest, árpát és kukoricát említhetjük. 1950-ben az össz-gabona- termelés meghaladta az 1200 millió q-át. Egy lakosra tehát átlag 2 q gabona esik, ami az egy lakosra eső gabonaadag átlagát világviszonylatban túlhaladja. A többi kultúrnövényfélék közül a legelsőbb országok között áll Kina tea-, gyapot-, cukornád- és dohánytermelése. E növényfajták fő termelési körzetei ugyancsak a Jangce folyó völgye, a Vörös-medence, valamint a Jangcétől délre elterülő Dél-kínai hegyvidék. Évente kb. 4 millió q teát, 16 millió q gyapotot, 8—10 millió q dohányt termelnek. A melegebb éghajlatú vidékeken nagyban termelik a batátát (édesburgonyát), ennek évi termőátlaga mintegy 250 millió q. A többi növényfélékből elterjedt az olajosnövények, földimogyoró, szezám, szójabab stb. termelése. Nem utolsó helyen áll a szederfa ültetés és déligyümölcs termelés. Viszonylag kevés szőlőt termelnek. A kínai a bort nem nagyon ismeri, ezzel szemben a világ legnagyobb teafogyasztója. Ezért az évi 4 millió q teatermésből manapság aránylag csekély mennyiség jut kivitelre. A kínai nép már évtizedekkel ezelőtt rájött arra, hogy a baktériumokkal fertőzött talajvíz ártalmas az egészségre. Ezért csak forralt vizet iszik, s azt teával ízesíti. A kínai nép talán éppen ennek köszöni egészségét és a fertőző betegségekkel szembeni ellenállását.
