Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Varsányi László: Milyen lesz a kísérleti Ábécéskönyv?
198 Varsányi László: Milyen lesz a kísérleti Ábécéskönyv? nünk, hogy a gyermek bizonyos elemi jártasságot szerezzen rövid szavak felbontásában és összetevésében, továbbá a magánhangzók és néhány jól képezhető mássalhangzó tiszta kiejtésében. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne összefüggő kerek mondatokban való beszédre szoktassuk a tanulókat, de ezt főként az olvasással párhuzamosan tegyük attól az időtől kezdve, amikor a tankönyv szövegében is megjelennek a mondatok. Az előkészítő időszak kilenc hétről négy hétre való csökkenése egyrészt ezzel függ össze, másrészt azzal, hogy nyelvi sajátosságunknál fogva a magánhangzók leválasztásához könnyen jutunk el olyan szavak szótagolásával, melyeknek első hangja önálló szótagot alkot. Nem kell tehát a jövőben önkényesen lerövidíteni az előkészítő időszakot, mert ezt az időt úgyis a betűismertetés utáni vagyis a gyakorló időszak számára nyertük meg. Az előkészítő rész után a betűismertetési rész következik. A betűismertetést három szóértékű hang ismertetésével kezdjük, majd két olyan mássalhangzó beiktatásával folytatjuk, amelyekkel a legtöbb értelmes szót lehet képezni. A színes képek a kiinduló szó kiemeléséhez vezető beszélgetést segítik elő. A kiinduló szó rövid, könnyen ábrázolható. A megismertetésre kerülő betűvel kezdődik, mert a gyermek a szó elején veszi észre legkönnyebben az új hangot. A kiinduló szó többi betűje ismert, tehát teljes mértékben analizálható. A fonetikát és írásfokozatot nem lehetett teljes mértékben betartanunk. A színes kép alatt árnykép formájában emlékeztető képecske foglal helyet a kiinduló szóval és az új betűvel. Ez a megoldás a betű képének rögzítését szolgálja, egyrészt elhelyezésével, másrészt színhatásával. A gyakorló szavak szópárokban szerepelnek. Betűcserével, szóalakítással és szófejlesztéssel a fokozatosság elvén épülnek. Természetesen a tankönyv a tanulók számára készült. Nem ölelhet fel minden gyakorlásra szánt anyagot. Márpedig az olvasástanítás sikere a tankönyvön kívüli — módszeres eljárásokban gazdag — gyakorlástól függ. Az írási anyag az oldalak alján foglal helyet s az új betű kapcsolását a szó elején, végén és közepén vonalazott felületen szemlélteti. Az Ábécéskönyv szótagolva szedett szöveget közöl a kétjegyű mássalhangzókig. Ezzel az eljárással a tanítóság kívánságának tettünk eleget, és a szótagolás fontosságának szempontjait vettük figyelembe. Két kérdés vetődött fel a szótagolással kapcsolatban: 1. A szótagolás fontossága. 2. Mikor és hogyan térjünk át a szótagképek olvasásáról a szóképek olvasására ? E két kérdésben a budapesti Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa is megerősítette eredeti elgondolásunkat. A Módszertani Segédkönyvben bővebben foglalkozunk e problémákkal. Tankönyvünk a nálunk szokásos kis- és nagybetűk egyidejű ismertetésére épült. Széleskörű közvéleménykutatásra nem volt idő, hogy a tanítóság kívánságát e téren is kielégíthettük volna. A jövőben azonban helyes lenne a kis- és nagybetűk egyidejű ismertetésének, valamint a kisbetűkkel kezdődő olvasástanításnak a problémáját is tisztázni.
