Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám - Világszerte a pedagógiában

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN в szovjet tudomány kimagasló eredményeinek hatása alatt sokat foglalkoznak a Szovjetunió iskolarendszerével. Nemrég több mint 200 oldalas hivatalos közlemény is megjelent az USA-ban erről a kérdésről. Miben látják a könyv kiadói a szovjet iskolák előnyét? Kénytelenek elismerni, hogy a Szovjetunióban nagy összegeket fordítanak az iskolázásra és a tanítók fontos, megtisztelő helyet töltenek be a társadalomban. A szerzők szerint a Szovjetunió „szinte fantasztikus eredményeket" ért el az iskolázás minden fokán. Mindenütt nagy súlyt helyeznek a tudpmányosságra, és a középiskolából kikerülő tanulók tudományos ismeretei a tíz év elvégzése után lényegesen felülmúlják a tizenkét évi tanulás után érettségiző amerikai tanulók tudását. Ezzel kapcsolatban a könyv rámutat a szovjet ifjúság nyelvtudására is. Míg az amerikai iskolákban teljesen elhanyagolják az idegen nyelvek elsajátítását, addig a Szovjetunió középiskoláiban hat évig tanítanak valamilyen idegen nyelvet. A szovjet tanítók helyzetének szentelt rész többek között hangsúlyozza, hogy a tanítóképzés rendkívül magas színvonalú és a szovjet pedagógusok tanulmányaik befejezése után is rendszeres továbbképzésben részesülnek, szüntelenül emelik-szakképzettségük színvonalát. Megemlékezik arról is, hogy a Szovjetunióban állandóan csökkentik az egy tanítóra eső tanulók arányszámát, s mégsincs tanítóhiány. Amerikai viszonyokhoz mérten ez annál kirívóbb, mert az Egyesült Államokban nincs elég tanító. Hivatalos adatok szerint pl. 1956-ban a végzett tanítók 30 százaléka egyáltalában nem kezdett tanítani, hanem más pályán keresett elhelyezkedést. Sok fiatal tanító pedig alig néhány évi gyakorlat után otthagyja a katedrát. Ennek az általános jelenségnek az okát a pedagógusok anyagi életfeltételeiben kell keresni. — Az idézett .publikáció olvasása közben önkéntelenül is N. S. Hruscsov elvtársnak a Magyar Tudományos Akadémia díszülésén tartott beszédjére gondolunk. Bármily kevély és fennhéjázó az amerikai uralkodó osztály, a tények rákényszerítették, hogy elismerje, a Szovjetunió nagy fölényét a nevelés és iskoláztatás terén.

INDONÉZIA, a háború után önállóságot nyert volt gyarmati országok egyike, hatásos intézkedéseket tesz az imperialista örökség felszámolására kulturális téren is. Tizenhárom évvel ezelőtt a szigetállam 80 millió lakosságának 94 százaléka írástudatlan volt. Ez az ijesztően magas szám ma már 60 százalékra csökkent és terv szerint legkésőbb 1962-ben 45 éves korhatárig az egész lakosság elsajátítja a hivatalos latinbetús írást. Már most is kétszer annyi népiskolájuk van, mint a múltban, a tanítók száma pedig megháromszorozódott, s az új iskolák megnyitása, valamint a tanítók képzése olyan méretben halad előre, hogy 1960-ban már bevezethetik a kötelező általános első fokú iskolázást. Első fokon hátéves általános iskolákat létesítenek. Iskolarendszerükben a középiskola alsóbb foka hároméves és felsőbb foka szintén hároméves lesz. A teljes középiskola záróvizsgája egyetemi tanulmányokra jogosít. Széleskörű felvilágosító munkát folytatnak- a felnőttek körében is, hogy megértessék velük a gyermekek általános iskoláztatásának szükségességét.