Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-06-01 / 6. szám - Nyelvtanítás a Magyar Népköztársaság elemi iskoláiban
168 Nyelvtantanítás a Magyar Népköztársaság elemi iskoláiban írni. Ezt a pedagógiai pesszimizmust, negativizmust mi nem ismerhetjük el. Tapasztalati tényként elfogadjuk, hogy egyes tanulóknak könnyebb, másoknak nehezebb munka a helyesírás elsajátítása (hasonló ez a zenei tehetséghez), de valljuk, hogy a helyesírásra nyelvtani alapokon minden egészséges testű, lelkű tanulót meg lehet, és meg kell az iskolában tanítani! 2. Magyarországon az elemi oktatásban egészen 1952-ig az első nézet érvényesült. Az elemi osztályokban ösztönös gyakorlások keretében folyt a nyelvtan tanítása. 1945 után az ellenforradalmi kor pedagógiai felfogása lényegében változatlanul vonult át az új 8-osztályos általános iskola alsó négy osztályába (alsó tagozat), a nyelvtan csupán az olvasókönyvek olvasmányai közé iktatott gyakorlatok formájában kapott helyet. Igen érdekes, hogy a változás nem alulról, hanem felülről indult el. 1952-ben megbízást kaptam, hogy készítsem el a felső négy osztály új nyelvtani tantervét. A tantervi munka folyamatában meg kellett vizsgálnunk az eléggé általános eredménytelenség okait is. A vizsgálat derítette fel számunkra, hogy ennek egyik okát abban kell keresnünk, hogy formailag az V. osztályban (11 éves tanulók) mint új tantárgyat vezetjük be a nyelvtant, holott annak valami, ha nem is átgondolt és nem is tervszerű, de előzménye már volt. A tantervi munka így szükségszerűen az egész általános iskolára kiszélesedett, s kezdő lépésként 1952-ben az egész általános iskolában üj nyelvtani tantervet léptetett életbe a minisztérium, az alsó osztályok pedagógusainak kezébe pedig a Kerékgyártó Imre: A nyelvtan tanítása az általános iskola I—IV. osztályában c. módszertani kézikönyvet adta. Az alsó osztályok 1956-ban kiadott új tanterve nyelvtanból erre az előzetes tantervre épül, felhasználja azonban azokat az elméleti és gyakorlati tapasztalatokat, amelyeket négy. év iskolai munkája gazdagon hozott a felszínre. Az új tanterv bevezetése éppen ezért épp a nyelvtanból okozta a legkisebb zökkenőt, a munkát viszont megköny- nyítette, hogy az új tantervvel egyidejűleg valamennyi elemi osztály önálló nyelvtankönyvet kapott, (vö. Az anyanyelvi nevelés módszertana Magyar - országon. Szocialista Nevelés 1957.) Nem érdektelen, ha ezek után röviden felvázoljuk, hogy viszgálataink eredményeként miben rögzítettük azt a nyelvtani ismeretanyagot, amelyet a társadalmi cél elérése érdekében kell, és a tanulók életkorát figyelembe véve lehet is az alsó osztályokban tanítanunk. Bocsássuk azonban előre azt a megállapítást, hogy a nyelv sajátossága (cseppben a tenger, ó = hosszú magánhangzó, = melléknév a régi, ósdi szinonimája, de felkiáltó jellel felkiáltó mondat is. Vö. Kerékgyártó: Anyanyelvűnk az iskolában) és a tanulók életkora miatt nyelvtani rendszer helyett az ismereteket sajátos pedagógiai rendszerben, koncentrikusan kell nyújtanunk (minden osztályban van hangtani, alaktani és mondattani anyag is!) Az I. osztályban ez nem haladja meg az olvasás tanításával kapcsolatos bontásokat: a mondatokat szavakra, a szavakat szótagokra, a szótagokat pedig hangokra (írásban: betűkre) bontogatják. A II. osztályban ehhez járul a hangok megkülönböztetése (magán- és mássalhangzók), időtar-
