Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - Gedei János: A matematika tanításának feladatai a 6-8. évfolyamban
Gedei Já'nos : A matematika tanításának feladatai a 6—8. évfolyamban 333 értelmezése a negatív számok körében. Nem mindegy, bogy ezzel a két nehézséggel egyszerre terheljük-e meg a tanulókat, vagy egymásután Ha előbb megismertetjük az egyenlet megoldása közben szükségképpen felmerült azonosságokat s az ezekről kialakult szilárd ismeretek után építjük fel a racionális számok fogalmát, a kétféle nehézséget időben szétválasztjuk. A negatív számoknak a már ismert azonosságokban való szerepeltetésétől nem kell sajnálni az időt. Ez nélkülözhetetlen a negatív számokkal való műveletek begyakoroltatásához. Az unalmasság vagy nem unalmasság nem érv a gyakorlás szükségességével, a készségek megszerzésének követelményeivel szemben. A negatív számok bevezetésének a megokolásához nem elég az ellentétes értelmű mennyiségekre való hivatkozás. A könyvelő ellentétes értelmű mennyiségekkel számol, mégsincs szüksége negatív számokra. A negatív számok bevezetésének szükségessége helyesen egyenletek útján indokolható. A II. fokú iskolából kikerülő diák a továbbtanulás szempontjából algebrából öt szilárd készséggel kell, hogy rendelkezzék. Az elsőfokú egyenletek megoldása, negatív számokkal való számolás készsége, a hatványozás azonnosságai, algebrai törtek és algebrai kifejezések számértékeinek meghatározása adott számok helyettesítése útján — ezek azok az ismeretek, amelyek elegendőnek tekinthetők a III. fokú iskola algebrai ismerteinek elsajátításához. A matematikatanítás fontos problémáinak megbeszélése során nem lehet szó nélkül hagyni a tanulók túlterhelésének kérdését. Ez pedig szorosan összefügg a gondolkodtatás és készségfejlesztés egyensúlyával a tanítási órán. A tanítóknak el kell sajátítaniok a számonkérés helyes módját. Leghelyesebb, ha ez hármas tagozódású: szerepeljen benne önálló feladatmegoldás, kérdések, amelyek a tanuló elméleti tudásának mélységét vizsgálják, végül olyan kérdések, amelyek az alapismeretekre vonatkoznak. A tanítási óra idejének jó kihasználása elősegíti azt, hogy a tanulók az anyag jó részét már az órán magukévá teszik és így otthon nincsenek annyira megterhelve. Az óra jó kihasználásához tartozik az is, hogy az elkövetkezendő anyagot jól előkészítjük, valamint, ha számolás-technikai nehézségek nem akasztják meg az óra menetét. Végezetül a tanítási folyamat egészét tekintve le kell szögezni, hogy a matematika tanításában a valóságos világ szemléletéből, megfigyeléséből indulunk ki (számlálás, mérés, testek ...), az absztrakciók útján megállapított mennyiségi és térbeli összefüggéseket, törvényeket pedig a valóságra alkalmazzuk (konkrét mennyiségekkel való számolás, gyakorlati alkalmazások összegyűjtése, mérések a szabadban stb.). Az elmélet és gyakorlat ilyen aránya mellett biztosítottnak látszik, hogy a maximalizmust, a tanítás eredményességének jelenlegi legnagyobb akadályát elkerüljük és a matematika tanítása elé tűzött feladatokat megvalósítjuk.
