Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-07-01 / 7. szám - Krausz Nándorné: Az iskola és a család közös munkája / Szülők iskolája
Gedei János, Bratislava: A rádióizôtópok felhasználásáról 217 meg: Az ismeretlen V térfogatú folyadékba ismert Vo térfogatú, so specifikus aktivitású oldatot öntünk, majd elkeveredés után mintát veszünk és meghatározzuk annak specifikus aktivitását: s-et. Nyilván Voso= (Vo + v)s, amiből az ismeretlen V kiszámítható. 12. Viszkozitásmérés. Nem átlátszó folyadékok esetében viszkozitást mérhetünk olymódon, hogy radioaktív golyót alkalmazunk, melynek helyzetét vastagabb ólomlemezbe fúrt lyukak mögött elhelyezett GM csövekkel határozhatjuk meg. 13. Vérkeringés sebességének mérése. Az izotóptechnika rendkívül érzékeny volta miatt olyan kis mennyiségek elegendők nyomjelzéses vizsgálatok elvégzésére, hogy sok esetben a módszer az élő emberre is ártalom nélkül kiterjeszthető. így pl. meghatározhatjuk a vérkeringés sebességét oly módon, hogy nátrium 24-es izotópját tartalmazó fiziológiás konyhasó oldatot injektálunk pl. az egyik csuklónál a véráramba, majd a test különböző helyein elhelyezett GM csövek, segítségével észleljük, hogy mennyi idő alatt jut el a nátrium a kérdéses helyre. Az így kiszámítható vérkeringési sebesség a szív diagnosztizálásához nyújt támpontot. 14. Agydaganatok lokalizációja. Agyműtétek elvégzését megkönnyíti a daganat helyének előzetes pontos ismerete. Rádioaktív jóddal megjelölt, az agydaganatban feldúsuló vegyületek injektálása után ólomhengerek furatában elhelyezett GM csövek segítségével meghatározhatjuk az agyda- ganat helyét és kiterjedését. 15. Kémiai alkalmazások. A kémiai, biokémiai alkalmazások hosszú sorát csupán megemlítjük. Sok esetben a rádióizotópok olyan vizsgálatok elvégzését tették lehetővé, pl. a kicserélődési folyamatok vizsgálását, tanulmányozását, amire azelőtt izotópok nélkül elvileg sem volt meg a lehetőség. (Folytatás) SZÜLŐK ISKOLÁJA Krausz Nándorné: Az iskola és a család közös munkája A nap bágyadtan süt, mosolya halványabb, búcsúzkodó. A harsogó zöld levelek kissé kifakultak, a tarka rét rikító színei helyett a kikirics szomorkás színű virága veszi át az uralmat: itt a szeptember. A fürdőhelyek, úttörőtáborok, játszóterek, folyópartok, erdők és berkek nem visszhangzanak már vidám énektől, boldog Jcacagástól, a játék örömének új- jongó hangjától; a gyermekek, a nyár boldog tulajdonosai beköltöztek az iskolába. Ugyanakkor pedig visszakerülnek az otthonba is a táborokból, üdülőhelyekről, nagymamától vagy rokontól, ahol a nyarat töltötték. Megkezdődik az iskola, a kötelességek, a munka, a gond. Az iskola és az otthon, a tanuló két otthona visszakapja a gyermeket. Az iskola és az otthon, a tanítók, nevelők és a szülők újra összekapcsolódnak, együtt munkálkodnak, hogy a gyermekből ép testű és ép lelkű, értékes és hasznos embert formáljanak. S vajon jó-e ez az együttműködés? Amit az egyik épít, nem rombolja le a másik — talán akarát- lanul, talán tévedésből? Segíti-e a szülő mindig az iskola munkáját, megadja-e a lehetőséget arra, hogy a gyermek az iskola követelményeinek évről évre megfeleljen? Vajon nem felesleges-e erről a problémáról beszélni? Sok, a legtöbb szülő számára talán valóban felesleges. Hiszen olvastak már erről és vitatkoztak nem egyszer, a szülői tanácsok minden
