Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Horváth László: Komenský világnézete és békeharca
66 Horváth László: Komenský világnézete és békeharca egyházi tekintélye, és a kapitalista termelési móddal lassan beszűrődő természettudományos eredmények súlyos csapásokat mérnek a skolasztikus teológikus filozófiára. Copernikus tanításai a tudományok területén forradalmi változást jelentenek és a nemsokára kibontakozó reneszánsz filozófia nemcsak az antik kultúráért harcol, de a feudalizmus minden lekötöttsége elleni harccá szélesedik ki. Komenský kitűnően ismerte az antik kultúra bölcsészeti remekeit, főképp Arisztotelészt és a későbbi sztoikusokat. Jól ismerte ezenkívül az egész renaissance bölcseletet és a haladó természettudományos eredményeket. Világnézetének kialakításakor szintén a természet felé fordul, szembeszáll a skolasztikusok életet és tudást tagadó tanításaival, és — „az újkori anyagelvűség angliai ősapjának”, Bacon-nak nyomán — azt hangoztatja, hogy a világ megismerése csak érzékszerveinken keresztül történhetik. Az érzékszervek hírszerző szerepet töltenek be, a természet jelenségeit, a külső világot az agy felé közvetítik. Az agy Komenský tanításában a való világ hiteles tükröztetője. A „Nagy Oktatástan” című művében (Didactica magna) így ír: „Mindazt, amit látáson, halláson, tapintáson értünk, olyan számomra, mint a lenyomat, amely által a dolog képe az agyba vésődik be.” Bár még e természet teremtettségét vallja, az emberi megismerés az érzékszervekről és a természetről szóló tanítása jelentős előrehaladást jelent a középkor és az újkor kiemelkedő bölcseleti irányzatai között. Komenský emellett a tanítás mellett a táborita hagyományokhoz híven mélységes szociális meggyőződéssel rendelkezik, és tisztán látja, hogy a tömegeket a termelőeszközöktől való megfosztottságuk tartja a kizsákmányolok hatalmában. Komenský filozófiája soha semmilyen vonatkozásban nem elvont. Amikor a természeti felismerések, a körülöttünk levő anyagi világ megismerésének lehetőségeiről beszél, ugyanakkor tisztán látja azt, hogy a körülöttünk lezajló fejlődés alapja a munka. Ezzel a megállapításával szembehelyezkedik az akkori uralkodó felfogással, amely a munkát megvetette. Komenský fontosnak tartja az emberi társadalom szempontjából a munkát, de ugyanakkor, századokkal megelőzve korát rámutat arra, hogy a kizsákmányolok érdekében végzett hajsza és a hosz- szú munkanap az emberi munka átka. így Komenský anyagi alapon harcol a társadalmi igazságért és a nyolcórai munka első hirdetőjévé válik. így ír: „Általában a napnak huszonnégy órája van. S ha mi az élet igénye szerint három részre tagoljuk ezt, 8 óra jut alvásra, ugyanannyi a külső elfoglaltságra, (gondolj az egészségápolásra, étkezésre, öltözködésre és vetkőzésre, tisztes pihenésre, barátokkal való beszélgetésre, stb.), mialatt a kedvvel és telítettség nélkül végzett munkára még mindig marad nyolc óra. Hetenkint — ha a hetedik napot egészében pihenésre hagyjuk — munkára kijelölt óra 48 marad.” (Nagy Oktatástan). Komenský soraiból elénk vetődik a nehéz munkában megbetegedő bérmunkások és az uzsorások csapdáiban reménytelenül hánykolódó munka- nélküliek képe is. Látja, hogy a korai tőkés rend embertelenségét nem szorítja korlátok közé semmiféle törvény, és a munkások a kizsákmányoló tőkések szabad martalékaivá válnak. Néhány száz esztendővel Marx előtt Komenský így fogalmazza meg a tőkés kizsákmányolás lényegét: „Hogy