Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-02-01 / 2. szám - Csanda Sándor: Sellyei János kapcsolata a Sarló-mozgalommal
Dr. Csonda Sándor, Bratislava: Sellyei József kapcsolata a Sarló—mozgalommal Az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmának kiváló parasztírója, Sellyei József, szoros kapcsolatot tartott jenn a legtöbb szlovákiai haladó kulturális mozgalommal. Így a szlovákiai magyar haladó értelmiség legnevezetesebb mozgalma, a Sarló, el sem kerülhette volna Sellyéit, hiszen a sarlós értelmiség programját elsősorban a kisebbségi magyar parasztságra építette. A sarlósok eleinte jóként a nemzetiség megőrzéséért, úgynevezett magyarságmentő célokért kezdik el falukutatásaikat, regős járásaikat, de a falu elesettsé- géből kiutat keresve, egyre közelebb kerülnek a szociális kérdésekhez, az osztályviszonyok vizsgálatához és a marxizmushoz. Amíg az „újarcú magyarok” nemzetiségi célokért küzdő cserkészmozgalma nem vállalta tudatosan a szélesebb perspektívát nyújtó szocialista eszméket is, addig nem találkoztak Sellyéivel sem. Amikor a csehszlovákiai értelmiség is válságos helyzetbe jutott, a Sarló radikalizálódoit, és 1930-ban már szocialista szellemű programot kezdett hangoztatni. A sarlósok egyre aktívabb erjesztő szerepet vittek a kisebbségi magyarság életében, s elkerülhetetlenül „felfedezték" Sellyéit is. A Sarló ettől kezdve magáénak vallotta Sellyéit, és egy peredi tanítóval, Morvay Gyulával együtt, ót tartották a szlovákiai magyar valóság egyik leghitelesebb ábrázolójának. Tekintélyét az is növelte a sarlósok szemében, hogy a falusi szegényparasztot, az igazi népi írót látták benne. A mozgalom vezetői, elsősorban Peéry Rezső, Balogh Edgár, Jócsik Lajos, Szalatnai Rezső segítették ót irodalmi munkásságában, cikkeit elhelyezték különböző lapoknál, jelentősebb alkotásait dokumentumoknak nevezték. Többször szerepeltették a Sarló pozsonyi, Lőrinckapu utcai helyiségében a szocialista gondolkodású értelmiség irodalmi estéin. Igyekeztek öt összekapcsolni a magyarországi szocialista irodalommal is. Az ö közvetítésükkel kerül kapcsolatba az erdélyi Korunkkal, Móricz Zsigmond Nyugatjával, Kassák Lajossal és folyóiratával, a Munkával. 1935-ben pedig Jócsik kéziratot kért tóle az egyik leghaladóbb magyarországi folyóirat, a rövidéletű Gondolat számára. Többször tervbe vették, hogy írásait önálló kötetben is kiadják. Erről írja neki Peéry Rezső 1931 októberében: „A füzet úgy, ahogy annakidején terveztük, nem jön létre, mert mind a tanulmányom, mind a „Délibáb”-ról szóló írásod, Morvay-versek és a csoport határozata lejön a Sarló két hét múlva megjelenő könyvében: „Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig", amelynek a fedőlapját Prohászka rajzolja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy külön könyvet nem adunk ki. Az önálló jelentkezésnek azonban nagyon erősnek kell lenni. Ki kell mutatnunk a fogunk fehérjét, s ki kell hoznunk a maximálisát, amit bennünk a szlovenszkói sors megérlelt. Erre talán nem is lett volna megfelelő az a füzet-formátum, amit terveztünk. A terv tehát most a következő: 1. Sellyei József (önálló prózai kötet).. A Sarló 1931 szeptemberében megtartott nagyhírű pozsonyi kongresszusa irodalmi határozatában örömmel üdvözli Sellyei József írásaiban „a forradalomig feszült parasztvalóság felmutatását s így a csehszlovákiai magyar dokumentumirodalom ígéretes kezdetét.” Maga Sellyei nagyra becsülte a sarlósok őszinte lelkesedéstől fütött haladó mozgalmát, s keletkezésének tizedik évfordulóján, 1938-ban így ír róla a prágai Táncsics Mihály-körnek: „A Sarló erkölcsi átütő ereje, amint tudhatjátok is, új, reális életszemlélete volt a kisebbségi magyarság élet jelenségeinek vizsgálatában. Analizáló munkájával rámutatott a paraszti osztályok végtelen tárház-voltára a társadalom életében. Nagy ez a tétel, irányítást kíván. A paraszti öntudat növelését kívánja, hogy erős és igaz demokrácia váljék belőle."
