Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-02-01 / 2. szám - Tomaschek Mária: A népi tánckultúra fejlesztéséről iskoláinkban
Tomaschek Mária: A népi tánckultúra fejlesztéséről iskoláinkban 59 Tomaschek Mária, Bratislava: A népi tánckultúra fejlesztéséről iskoláinkban A népi demokratikus országokban végbement kultúrforradalom legfontosabb törekvése, hogy a dolgozó nép a művészi élet egész területét mielőbb és minél nagyobb mértékben meghódítsa. Nálunk is a dolgozó nép lett az ország gazdája, és népi kultúránk évszázadok alatt felgyülemlett minden értékének a dolgozók lettek egyedüli örökösei. A népi tánckultúrában különösen bőséges anyag maradt ránk. Ezzel a gazdag örökséggel csak akkor gazdálkodunk jól, ha azt új tánckultúránkba beépítve dolgozóink minél szélesebb rétegeihez eljuttatjuk. Ugyanakkor azonban arra is kell gondolnunk, hogy népi tánckultúránk értékes anyagát új táncművészetünk alapanyagává is tegyük, hogy így szocialista táncművészetünk is minél inkább érthetővé és hozzáférhetővé váljék egész dolgozó népünk számára. Ezen az úton halad már évtizedek óta a Szovjetunió Állami Népművészeti Együttese, a nemrég hazánkban oly ragyogó sikereket aratott, világhírű Mojszejev-együttes, és Szlovákia két legkiválóbb nép- művészeti együttese, melyek szintén ismertek már világszerte, a SLUK és a Lúčnica. Azonban szükséges, hogy kisebb műkedvelő csoportok, így az iskolai együttesek szeme előtt is állandóan ezek a fentemlített nemes célok lebegjenek, amikor munkatervüket összeállítják, s kiválasztják műsoruk egyes számait. Sokat vitatták már azt a kérdést, s nem egy cikket írtak már arról, helyes-e valamely táncegyüttesnek leírás alapján betanulnia egy táncot, amely tőle távoleső vidékről származik. Jól teszi-e például valamelyik szlovákiai magyar iskola tánccsoportja, ha tegyük .fel a tolnamegyei Há- romugrós-táncot tanulja be, amely leírásban kapható volt hazánkban is, vagy pedig egy a közeli környéken, vagy épp a működési helyén előforduló népszokást, esetleg tánclépéseket vigyen színpadra, sokkal kezdetlegesebb koreográfiával. A kezdő együtteseknek — ha nincs olyan vezetőjük vagy instruktoruk, aki némi koreográfiái gyakorlattal rendelkezik, — mindenesetre ajánlatos, hogy egy-két ízben használjanak jó koreográfustól származó táncleírást. Ha azonban a vezető és a tagok néhány ilyen úton történt tánc betanulása után már bizonyos gyakorlatra tettek szert, s közben komoly elméleti népművészeti tanulmányokat is végeztek, fogjanak hozzá a vidékükön előforduló népművészeti hagyományok felkutatásához. Alig van környék, — Szlovákia magyarlakta területein is, — ahol komoly és szívós kutatómunka után ne akadnánk értékes népszokásoknak legalább a halvány nyomaira. Ehhez természetesen türelem, kitartás s a cél fontosságáról való komoly meggyőződés kell. Igen célszerű a helyi szokások betanításába belevonni azokat a rendszerint már idősebb falusiakat, akiktől megtanultuk az illető táncot vagy egyéb népszokást. Természetesen mindez nem jelent hadüzenetet a nyomtatásban kiadott szakszerű, művészi táncleírásoknak, sőt fontos is, hogy más vidékek, sőt esetleg más népek táncait is műsorunkba iktassuk, hisz általuk a program csak gazdagabbá, változatosabbá válik, de
