Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-12-01 / 10. szám - Rybár László: A beszélgetés megszervezése a szlovák nyelvi órákon
304 Rybár László, Bratislava: A beszélgetés megszervezése a szlovák nyelvi órákon A szlovák nyelvi beszélgetés az alaptananyag egy részét alkotja. A jól szervezett beszélgetés nemcsak a szóbeli és nyelvtani ismermetek gyakorlati ellenőrzését szolgálja, hanem kedvet és bátorságot ébreszt a tanulóban a nyelv további tanulásához. Éppen ezért kezdik a szlovák nyelv tanítását a 3. évfolyamban tkp. egyszerű beszélgetéssel, amelynél a lehető legkevesebb nyelvtani ismeretre van szükség. A tanító először saját magával folytat beszélgetést: kérdéseket tesz fel, majd válaszol rájuk. Később a tanulók ezeket utánozni kezdik vagy szószerint vagy sematikusan: a kérdések és feleletek adott sémájától, azaz a szórendtől és szófajok választásától nem térnek el, csak új szavakat használnak. így aztán a tanító kérdezhet és a tanulók felelhetnek vagy egyszersmind kérdezhetnek és válaszolhatnak az adott kérdésekre. Az igényes beszélgetés megszervezése egyáltalán nem egyszerű dolog, minthogy meglehetősen nagy szókincset és beszédkészséget kíván, valamint jártasságot a helyes kiejtésban és a nyelvtani elmélet gyakorlati alkalmazásában. Azért a beszélgetés a tanítási órán ne legyen rögtönzött, hanem előre gondoljuk át, készítsük elő és kapcsoljuk a kiválasztott témához és szavakhoz. A tanító a beszélgetést a nyelvtanítás valamennyi megnyilvánulásánál használja: olvasáskor, szóbeli és írásbeli fogalmazáskor, a nyelvtanban, az irodalmi nevelésben, úgyszólván az első szlovák órától az utolsóig Azért okvetlenül szükséges, hogy a tanító ügyeljen a kérdések alakjára és tartalmára, a kérdés feltevésekor gondoljon mindjárt a válaszlehetőségekre és a kérdéseket fogalmazza meg a tanulók képességeihez mérten. Vigyázzunk arra, hogy a tanuló ne mindig csak válaszoljon, adjunk alkalmat neki, hogy kérdezhessen is. A tanító kérdez és egyben válaszol is saját kérdésére, ha ún. megállapító kérdést alkalmaz. A tanuló feladata a megállapító kérdésnél csak abban áll, hogy megértse annak tartalmát és igen vagy nem szócskával jóváhagyja vagy tagadja. A magyarázó kérdéssel már összetettebb feladat elé állítjuk a tanulót. Nemcsak a kurta beleegyezést vagy tagadást, hanem ennél többet, magyarázatot kívánunk tőle. A mindennapi gyakorlati beszélgetésben előfordul mindenféle kérdés, azért az iskolai beszélgetésben sem térhetünk ki előlük; különösen a felsőbb osztályokban előtérbe kell helyezni a magyarázó kérdéseket, minthogy a nyelvkészség fejlesztésére alkalmasabbak és nagyobb mértékben foglalkoztatják a tanulót. Beszélgetés alakjában dolgozzuk fel az elolvasott szövegeket is és azért a beszélgetés átmenetnek tekinthető a tanuló önálló szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulása felé. A beszélgetés itt csak eszköz. Ezzel szemben más célt szolgál, mikor kizárólag a beszédkészség fejlesztésére irányul, ha a cél a kérdések gyors megértése és találó válasz, vagy gyors, beható kérdések gyakorlása. A tanítóság joggal követelt a tankönyvekben beszélgetési szövegeket. A 6—8. évfolyam tankönyveiben már vannak ilyen szövegek, f» 4
