Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Rácz Olivér: Suhog a pálca (Michael Croft könyvének margójára) / Könyvszemle

és tudott a gyerek fejével gondolkozni. Tudott úgy tanítani — nem: beszélni, hogy abszolút igazságai mindig hozzáférhetők legyenek a gyermek számára, tudott úgy jutalmazni és büntetni, hogy a gyermek mindig meggyőzőnek, igazságosnak és emberinek érezze ennek a fölébe rendelt felnőttnek a cselekedeteit. Ennek köszönhető, hogy Sanders tanár úrnak a tanfelügyelő előtt levezetett órája sikerült. De a sikert nem is annyira a tanfelügyelő dicsérete, mint inkább Markness diák szavai nyugtázzák a legérvényesebben:

— „Micsoda klassz óra volt, tanár úr! Borzasztó jó volt! — Karját John válla köré fonta: — Lefogadom, a szava is elállt a tanfüt-yülőnek.

— Köszönöm, Fred! — motyogta John. — Nagyon örülök, hogy tetszett!

Most először szólította keresztnevén a fiút. Harkness megint megveregette a vállát és áradozott:

— Meg akartam ezt mondani magának, tanár úr! És Franknak is az a véleménye, ami nekem. — Megragadta John karját:

— Most el kell rohannom — mondta kedvesen — de nem tudtam addig, míg ezt meg nem mondom! Pompás volt, tanár úr!”

És Sanders tanár úrnak mégis el kellett buknia. Nem akkor bukott el, mikor ő is kézbevette a nádpálcát: ezen hamar túllábalt és a nádpálca újra visszakerült a sarokba, nem is akkor bukott el, mikor tudatára ébredt, hogy kurta tanórái keretén belül képtelen megóvni diákjait az elzülléstől (Croft: „Még akkor sem undorodott, csak keserű részvéttel hallgatott, mikor Kite röhögve mesélte, hogy nem is olyan rossz együtt hálni a lánytestvéreivel, mert mind a kettő idősebb nála, és sok mindent tanulhat tőlük az ember.”) — Sanders tanár úr akkor bukott el, mikor megragadta egyik kartársa igazságtalanul nádpálcát emelő kezét: amely farkas nem üvölt együtt az ordasokkal, azt a falka kimarja köréből. .. Sanders tanár úrnak be kell nyújtania a lemondását.

Croft Sanders tanár ura elbukik, de azért az olvasó, a pedagógus mégis tudja, érzi, hogy Sanders Johnnak elöbb-utóbb célhoz kell érnie. Mert az elv, az eszme mindig győzedelmeskedik a sötétség és a gonoszság fölött, a haladó mindig elhagyja az egy helyben topogót.

És ez az, amiért nekünk is foglalkoznunk kell Croft könyvével. Nem megnyugtatásképpen, nem azért, hogy elégtétellel állapíthassuk meg: Ko- menský örökösei fölötte állnak az Etonnal és Oxforddal dicsekedhető művelt Nyugatnak, hanem azért, mert Croft könyvén keresztül az egyetemes ember, a gyermekért való Tanító szól hozzánk, — az, aki minden tanítónak örök fegyvertársa Komenskýben, Makarenkóban, Apácai Csere Jánosban: a Nevelőben.

Rácz Olivér, Košice

32