Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-11-01 / 9. szám - Tomaschek M.: A tanulóifjúság kultúrmunkájáról

283

Tomaschek Mária, Bratislava:

A tanulóifjúság kultűrmunkájáról

Új világ, szebb jövő felé haladó társadalmunk széles köreiben valóságos szomjúság ébredt az újfajta, formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra iránt. A ma társadalmának ez az általános kultúrszomja komoly feladat elé állít minket pedagógusokat is. Azonban tévednek azok, akik azt tartják, hogy a tanulók kultúrmunkája teljesen kimerül a tananyag elsajátításában s hogy a tanulók a műveltség terjesztőivé csak tanulmányaik befejeztével válhatnak. Ez a felfogás helytelen, minthogy a szocializmust építő társadalmunk életében fontos és felelős feladat hárul az ifjúságra, az úttörőkre és a CSISZ-tagokra egyaránt, sot már a legkisebbek, az elemisták és óvodások is lehetnek a társadalom építői a maguk szerény lehetőségei között.

Ezért igen fontos, hogy az iskolák munkatervezetétől a kultúrmunka- tervek se hiányozzanak.

A tanulók kultúrmunkájában általában iskolai és iskolán kívüli részt különböztetünk meg. Röviden szeretnék szólni az iskolai részről, a továbbiakban pedig az utóbbival szándékozom foglalkozni. A kultúrmunka fogalma alatt rendszerint a különféle iskolai szakköröket, szavaló- és egyéb versenyeket, irodalmi előadásokat, iskolai ünnepségeket értjük. Az utóbbiaknál igen fontos az időszerűség és az ügyes összeállítás. Tervezzünk a műsorba az ünnepi beszédeken kívül egy-két aktuális szavalatot, ének- vagy zeneszámot — és ha nem emlékünnepélyről van szó — néhány táncszámot is. Ajánlatos, hogy a műsorszámok rövidek legyenek, a szavalatok ne tartsanak tovább 3—5 percnél, egy-egy tánc pedig általában ne legyen 10 percnél hosszabb. Ha a tanulók között megfelelő szónokot találunk, a tanári kar tagján kívül a lehetőség szerint egy-egy tanuló is beszéljen az ifjúsághoz. A tanulótárs szavai néha még nagyobb hatást váltanak ki a diákság között, azonkívül a tanuló is gyakorolja magát a nyilvános szereplésben, aminek az életben bizonyára hasznát veszi.

Igen nagy jelentősége van az iskolai kultúrmunkában az utóbbi években meghonosodott és nagy sikerű szavalóversenyeknek is. Ezek a tanulóknak nemcsak irodalmi műveltségét, hanem művészi érzékét, ízlését és biztonságérzését is fejlesztik. Itt a pedagógusoknak fokozott figyelmet kell szentelniük a költői művek megfelelő kiválasztására. E helyen szólhatnánk az egyes szakkörök munkájáról, amelyek mind a tanulók műveltségét, tudását hivatottak fejleszteni, helyszűke miatt azonban csak egy kevésbé vitatott tárgyról, a tanulók iskolán kívüli, a társadalom széles rétegeiben végzett kultűrmunkájáról szeretnék részletesebben beszélni. Ez — bár szorosan összefügg az iskolai és szakköri munkával — mégis bizonyos más következményeket is támaszt a tanítókkal, tanulókkal szemben. Az iskolán kívüli kultúrmunka rendszerint valamely üzem dolgozói vagy a helység nagyközönsége számára rendezett műsoros estek vagy matinék előkészítésében nyilvánul meg. Igen sikeresek szoktak lenni a színielőadások is. A tanulók néha hangversenyt, irodalmi estet, sőt tudományos ismeretterjesztő elő-