Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - Ján Miklo: A tanító munkája a részben osztott és osztatlan nemzeti iskolában (II.)
Ján Mikló: Tanítási óra az osztatlan és részben osztott nemzeti iskolában 267 csupán a leglényegesebb tényezőkkel foglalkozzék (különösen az új anyag elemzésével, magyarázásával stb.). A tanítási óra többi tényezői, különösen a tanulók előkészítése a közvetlen tanításra (főképpen az új anyagnyújtásra), begyakorlásra, elmélyítésre, rögzítésre és részben az ismétlésre sikeresen megvalósítható a tanulók önálló munkája során. Az osztatlan iskolákban az a helyzet, hogy több évfolyam részvétele esetén az osztályban a tanítási idő legnagyobb részét az egyes évfolyamok tanulói önálló munka végzésére fordítják. (A tanítási idő 2/3—3/5 részét.) Hogy a tanulók önálló munkája sikeresen betöltse küldetését, mindenekelőtt szükséges, hogy a tanítók helyesen fogják fel az önálló munka didaktikai elveinek nagy jelentőségét. Másodsorban különösen fontos, hogy a tanításnak erre az alapformájára megfelelő módon előkészítsük magukat a tanulókat is, hogy fokozatosan elsajátítsák az önálló munka módszereit, s tudjanak önállóan dolgozni a tankönyvekkel a tanító utasításai alapján. A tanulók önálló munkája szükségessé teszi, hogy ezt az önálló munkát a tanító alaposan előkészítse. A tanítónak minden tanítási órán pontosan tudnia kell, hogy mely anyagrészeket dolgozza fel közvetlen tanítással és melyeket gyakorolnak önálló munkával a tanulók, a tanító előzetes előkészítése alapján. A tananyag természete, a tanítási óra típusa, valamint a tanítási órán résztvevő évfolyamok száma szerint a tanító a tanítási órát célszerűen a közvetlen tanításra, a tanulók önálló munkájára, valamint önálló munkájuk ellenőrzésére és értékelésére felhasználandó időre osztja. Az egyes részek időtartamát a tananyag nehézsége és a tanulók életkori képességei szerint határozza meg a tanító. (Lásd 2 óra vázlatát a 268—70. oldalon). Az alacsonyabb évfolyamokban a tanítás két alapformáját (közvetlen és önálló munka) gyakrabban cserélhetjük egymással. Ez azzal magyarázható, hogy az alacsonyabb évfolyamok tanulói nem képesek még hosszabb időn át egy és ugyanarra a tárgyra összpontosítani a figyelmüket, ezenkívül ezekben a tanulókban még nem fejlődött ki megfelelő mértékben az önálló munkához szükséges tudás, készség és jártasság. A magasabb évfolyamok tanulói (a 3. évfolyamtól kezdve) alapos előkészítés után már képesek hosszabb ideig tartó önálló munka végzésére (20—30 pere) a tantárgyak túlnyomó részében. A rendszeres ellenőrzés különös fontossággal bir a tanulók önálló munkájának a sikeres megvalósítása, valamint a helyes munkakészség kialakítása szempontjából. A rendszeres ellenőrző munka kiküszöböli a tanulók hiányos kötelesség- teljesítését, a munkakészség hiányosságait és a lustálkodást,^ tétlenséget. A tudat, hogy a tanító figyelemmel kíséri munkájukat és értékeli az egész tanuló-közösség előtt, — a tanulókat nagy mértékben aktivizálja és őket kötelességük becsületes és lelkiismeretes teljesítésére neveli. A tanulók önálló munkájának a jelentőségét helyesen értékeli a szocialista didaktika, amikor abból az alapelvből indul ki, hogy a tanítási folyamat összes tényezői tökéletes egészet kell hogy képezzenek. Kiemeli a tanuló önálló munkájának a jelentőségét — mint az egész tanítási folyamat szerves részét — és elveti a két különböző tanítási munkaforma régies értelme-
