Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-02-01 / 2. szám - Náhlovský Zoltán: A csehszlovák szocialista hazafias nevelés néhány kérdéséről

A csehszlovák szocialista hazaíiság helyes nevelését ás e nevelés tényezőinek helyes alkalmazását az egyes tantárgyakban a gyakorlatból merített cikkekben tárgyalni fogjuk áj folyóiratunkban.

A csehszlovák szocialista hazafias neveléssel szorosan összefügg a szlovák nyelv tanítása is iskoláinkban, A szlovák nyelv tanításának eddigi színvonalával nem lehetünk megelégedve mi tanítók és iskolai dolgozók, de nincsenek megelégedve tanulóink szülei sem. Leggyengébb a tanulók szlovák nyelvtudása a 3•-5*-évfolyamokban. Ezek a tanulók sok iskolában a szlovák nyelv alapjaival sincsenek tisztában^, szókincsük csekély, a megtanult szavakat rosszul ejtik és az olvasás nagy nehézségeket jelent számukra. A szlovák helyesírás ismeretéről nem is beszélhetünk, a tanulók hallás szerint írnak.

Valamivel jobb a helyzet az általános művelődést nyújtó iskolákban nagyobb községekben, míg a falusi iskolákban a helyzet a középfokon is hasonló mint a 3.-5* évfolyamban« Ezekben az iskolákban a tanítók maguk is -küszködnek a tárgyi ismeretekkel, különösen a nyelvtannal, tájszólásban beszélnek és nem képzik magukat tovább eléggé.

Ilyen körülmények közt az iskoláinkból kikerült tanulók egyáltalában nem sajátították el a szlovák nyelvet * Ez megakadályozza.^ a tanulók teljes érvényesülését bármely foglalkozási ágban, vagy gátolja ókét tanulmányaik folytatásában a szlovák tannyelvű 3-ad fokú iskolákban vagy a főiskolákon,

A szlovák nyelv tanításának ezeket említett nagy hiányosságait elsősorban az okozza, hogy maguk a tanítók.nagyon gyengén vagy egyes esetekben egyáltalán nem sajátították el a szlovák nyelvet. '

. Az Iskolaügyi Megbízott Hivatala ezeknek a hiányoknak и megszüntetése céljából-az új tantervben, amely 1955.11.1-én lépett érvénybe, lényegesen emelte a szlovák órák számát a magyar tannyelvű iskolákban. Ez az intézkedés azonban elégtelennek bizonyult, minthogy a szlovák nyelv tanításában lényeges javulás nem következett be. Tekintve a tanulók szüleinek, sőt a tanítóknak a kívánságait, arra a következtetésre került sor, hogy elsősorban a tanítóra - mint az oktató - nevelő munka központi személyiségére kell