Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-01-01 / 1. szám - Farkas István: Néhány szó a stílus tanításáról

- 24 Á költemény nyelve teljesen magyaros. Ha magyaráznunk kell egyes kifejezéseket, erre csak a jellegzetesen^alföldi táj ismertetésénél van szükségünk, pl. a délibábos ég, száz kövér gálya, ménesek, magányos csárda, törpe nyárfaerdó, királydinnyés homok, -bús árvalányhaj. Ilyen magyarázatra szoruló kifejezéseket gyakran találunk a tájirodalomban, amikor egyes jellegzetes, csak az ott élő emberek előtt ismert kifejezéseket használunk. Az alföldi tanulónak éppígy meg kell magyarázni a hegyormokat, a zúgó fenyveseket, a víztől távolabb élőknek a kanyarulatokat, a vizi állatokat, növényeket stb. Sppen ezeknek a különféle szavaknak színes kaleidoszkópja összesíti az egységes magyar irodalmi nyelvet.

Ugyanaz a költő nem mindig használja ugyanazt a stílust. Ha pl. Petőfi MÁ nép nevében" c. költeményének stílusát tekintjük, alig ismerünk rá Az alföld szerzőjére. A stílus tehát a mondanivaló kifejező eszköze, mely minden alkalommal más és más lehet. Ha valakinek irodalmi ismerete tágabb, akkor e két költeményből ki tudja olvasni a szerzőt, mert az egyéni stílusnak mindenképpen megvan a maga különös velejárója, néha egy-egy szóban, egy mindenhol azonos gondolatban, egy-egy Hasonló színben, amely ismétlődik a költő egész munkásságában. Pl. az utóbb említett költeménynek elég ezt a négy sorát elolvastatnunk:

Az alkotmány rózsája a tiétek,

Töviseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét,

S vegyétek vissza a tövis felét !

Máris érzékeltethetjük, hogy a kalászos róna, a bús árvalányhaj, a kék gyümölcsfák, a kékvirágú szamárkenyér stb. költője szólt hoznánk.

Nem lenne-e egészséges és a stílus szempontjából üdvös, ha az új tanterv megállapításánál a VUI. osztályban legalábbxtfz, a tizedik osztályban, ahol éppen Petőfi, Arany, Tompa stb. stílusából tanulhatunk legjobban, húsz órán át tárgyalnánk a stilisztikát? Tudom, hogy a tervezett évi 133 tanítási órából nehéz ennyit "ellopni", de mi értékesebb ? Hagyjuk ki Zalár Józsefet, Berecz Károlyt, Ambrus Zoltánt és a többieket, akiknek nevét a ®ürolt nagyközönség is alig vagy egyáltalán nem ismeri, helyettük foglal