Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-04-01 / 4. szám - Rybár László: Megjegyzések a szlovák nyelv kísérleti tanmenetéhez
Hogyan küldje el a szülő a gyermekét — aki ilyen tankönyvből sajátította el a szlovák nyelvet — a boltba egy kiló lisztért vagy kenyérért, ha a községben az elárusító történetesen nem tud magyarul! Helyénvaló és logikus tehát, ha a 3—5. évfolyamokban sem a szlovák, sem a magyar órákon nem igyekszünk mindenáron a szavaknak eszmei vonatkozást vagy átvitt értelmet adni. Ezen a fokon a nyelvtanítás egyedüli helyes módja, ha konkrét, gyakorlati, világos értelmű szavakat veszünk alapul, amelyek a tanulókban is világos, konkrét képzeteket keltenek. A 3—5. évfolyam tankönyvének többi olvasmányában is csak úgy hemzsegnek az ilyen szavak: mier, JRD, oslavovať, jubileum, socializmus, plánovanie, stb., amelyeknek tartalmai vagy túl bonyolult és széleskörű ahhoz, hogy azokat az idegen nyelv tanításában mindjárt az elején lehetne alkalmazni, mielőtt még a tanulók megismernék az illető szavak megértéséhez szükséges alapfogalmakat, vagy pedig túlságosan távol esnek a tanulók érdeklődési körétől, s ezért unalmasan vagy érdektelenül hatnak. Az eddigi tanmenetek és tankönyvek elsősorban hazafias lelkesedést akartak kelteni, s csak azután akarták a nyelvet tanítani. Egyik cél sem valósult meg. Most arról van szó, hogy ezt a módszert megfordítsuk. Azonkívül általában a túlkorai hazafias lelkesedés helyett a 3—5. évfolyamok tanulói lelkében először a társadalmi erkölcs alapjait kell beoltani. Ezek iránt egyébként a tanuló fogékony, minthogy saját tapasztalatából érzi szükségüket. A tanulóknak éreznie kell, hogy a hazugság, lopás, csalás, a szülők, idősebbek és barátok iránti tiszteletlenség, az önzés, hiúság, lelkiismeretlenség, az emberi munka ócsárlása és egyéb hibák által már zsenge korban összeütközésbe kerül a társadalommal, míg ha nem harcol elég lelkesedéssel az új társadalmi rendért, ez számára nem oly tragikus jelentőségű. A 3—5. évfolyamban a magyar iskolák szlovák nyelvtanításának lényege a mindennapi életben szükséges szókincs gyarapítása. Ezt a célt szolgálják a következő témák: az emberi test, ételek, a ház és részei, kert, lábbeli, ruházat, fehérnemű, zöldség, gyümölcs, iskola, tanítás, tantárgyak, évszakok és a belőlük fakadó örömök a gyermekek számára, szünidő, évszakok, nap, éjszaka, hónap, hét, óra, pere, köszöntések, munka, a munka fajai, foglalkozások, mesterségek, szerszámok, házi és vadállatok, madarak, bútor, lakásberendezés, konyhaedény, játékok, sport, levegő, tűz, viz, italok, tüzelő, hajtó anyagok, közlekedés, közlekedési eszközök, könyvek, újságok, nyomtatványok, pénz, mértékegységek, súlyok, üzletek, tisztaság, higiéna stb. Természetesen nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy ezt az anyagot a szerzett nyelvtani ismeretek (főnév- és igeragozás, helyesírás) segítségével alakítsuk. Ez az első cél. A másik pedig, hogy nevelési szempontból hassunk a tanulóra, de először társadalom-erkölcsi téren, s csak aztán hazafias és kb. a 6. évfolyamtól kezdve eszmei és esztétikai szempontból is, amikor már az ebbe az utóbbi körbe tartozó fogalmak megrögződtek az anyanyelvben, és a gyermekeknek megfelelő áttekintése és ismeretei vannak a többi — az anyanyelvén tanult — tantárgyban. Csak később, kb. a 6. évfolyamtól kezdve lehet sikerrel dolgozni bonyolultabb és 17
