Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-04-01 / 4. szám - Rybár László: Megjegyzések a szlovák nyelv kísérleti tanmenetéhez

fel, tekintet nélkül a tanuló korára, előzetes tárgyi ismereteire és látókörére. A legfenköltebb fogalom is, a legnemesebb gondolat is üres frázissá válik, ha a tanuló számára érthetetlen. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a helyes világnézet elsajátítása nem szükséges a nevelésben, hogy a magyar iskolák szlovák nyelvtanításában le kell mondanunk a nevelő hatásról, Ellenkezőleg. Éppen azért, hogy ezt necsak a felszínen valósítsuk meg, nyelvi előkészítésre, tárgyi ismeretekre és bizonyos tapasztalatokra, érettségre van szükség.

Az eddigi „mindenből egy keveset, de az úgynevezett eszme-politikai frazeológiából a legtöbbet” módszer helyett új, logikai szempontból helyes és megokolt módszert kell választani. A 3—5. évfolyamokban a szlovák órákon elsősorban a nyelvet kell megtanítani. Meg kell tanítani a gyermekeket a helyes szlovák kiejtésre, a szlovák mondatszerkesztésre. A tanulók sajátítsák el az alapvető szlovák szavakat, főképp a főneveket és igéket. Fokozatosan meg kell tudniok nevezni a mindennapi életükben előforduló különböző tárgyakat és személyeket és azok rendeltetését. A nyelvtanításnak tekintetbe kell vennie a tanuló érdeklődési körét. Közben ügyeljünk arra, hogy a szlovák nyelv óráin ne ismertessük meg a tanulókat olyan fogalmakkal, amelyekkel még anyanyelvűkben nem találkoztak. Helytelen, hogy a 3-ik évfolyamtól kezdve a tankönyvek elsősorban az „építés” és „harc” jegyében tárgyalják az anyagot. Ezek a kifejezések a szlovák tankönyvek számos olvasmányának refrénjévé váltak, pedig világos, hogy a tanuló ebben a korban még nem fogja fel az ilyen kifejezések értelmét, és hogy az ilyen tárgyú olvasmányok az ő számára semmit sem mondanak. Gyakori ismétlésük arra vezet majd, hogy a gyermek, ha felnő, csak nehezen és kedvetlenül tér vissza ezekhez a rég elszürkült szavakhoz, hogy felfrissítse őket és magasztos jelentésüket megértse. Az alábbiakban a 2—3. évfolyam tankönyveiből néhány találomra kiválasztott olvasmányt idézek, amelyek azt bizonyítják, hogy az ilyen anyag nem alkalmas arra, hogy a 8—9 éves gyermekek belőlük elsajátítsák a gyakorlati nyelvet.

Az olvasmány címe: Naša rodina. Szövege: Otecko je robotníkom. Robi v továrni. Rád pracuje. Je úderníkom. Domov príde natešený. Je rád, že urobil viac ako mal robiť. Prekročil normu. Pomáha budovať republiku — stb.

Idézek egy másik olvasmányból, ennek címe: Budujem republiku: Chceme, aby v našom štáte bol blahobyt. Chceme, aby nám bolo dobre. Aby každý mal, čo potrebuje. Blahobyt nepríde sám. Musíme pracovať, budovať. Ale nie každý podľa svojej vôle. To by bol zmätok. Budujeme podľa plánu. Podľa plánu stavajú továrne, byty, školy, cesty, železnice. Podľa plánu pracujú ľudia v továrňach, na poliach, v úradoch. Aj my v škole pracujeme, učíme sa podľa plánu. Takto všetci budujeme nový poriadok, nový život v našej vlasti. To je cesta k socializmu.

Itt még a tervezés szükségességét is hangoztatjuk, pedig a gyermekek számára egy közönséges kettőshangzó kiejtése is nehézséget okoz.

Bármiről is van szó az olvasmány elején, családról vagy házi állatokról, a téma rendszerint a szocializmus építésére, a jobb jövőért vívott harcra vonatkozó szólamokkal végződik.

L6