Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-04-01 / 4. szám - Laurent Horečný: A szlovák-magyar kulturális és irodalmi kapcsolatok kérdéséhez (I.)

vissza, mint a forradalom éveiben.” Hogy milyen érdeklődéssel követett minden — e kérdés megoldására irányuló kísérletet — arról azok a versei tanúskodnak, amelyekkel Eötvösnek a Pesti Naplóban megjelent cikkére reagált:

„Z toho bratov zmierenia svitne vlasti spasenia, svitne zlatá sloboda slovenského národa.”

A monarchia vonatkozó nézeteiben egyetért Bobula „Slovenské Noviny”- jának a programjával, a demokrácia elvével és a magyar nemzeti federa- lizmus eszméjével. Palárik előrelátó politikai áttekintésével az osztrák-magyar kiegyezés tulajdonképpeni értelmét is leleplezte.

Dr. M. Gasparik egyik, Palárikról szóló tanulmányában így ír: „Palárik szerint a kiegyezéssel nem dualizmus, hanem kétféle centralizmus keletkezett, osztrák és magyar centralizmus ...” Tanulmányát ezekkel a szavakkal fejezi be: „Gondolkodjanak és okoskodjanak, ahogyan akarnak; nemzeti egyenjogúság nélkül, nemzeti federatív rendszer nélkül nincs boldogulás.”

Palárik egyike volt azoknak, akik nyíltan hirdették a nemzetek, és elsősorban a szlovák és a magyar nemzet közötti ellentétek tarthatatlanságát. Helyesen látta, hogy a monarchia nemzetiségi ellentétei nem nemzetek, hanem csak kis csoportok érdekeit tükrözték. A szlovák és a magyar nemzet közötti megegyezést hangsúlyozó követelése őszinte megnyilatkozás volt; ez az elv képezte egész politikai koncepciójának a súlypontját. — Ennek az igyekezetének szolgálatába állította drámai alkotásait is. Ekkor és a következő években baráti kapcsolatok jönnek létre Bobula, a „Slovenské Noviny” haladó szellemű szerkesztője és az emigrációban élő magyar forradalmár, Szilágyi Virgil között. A „Slovenské Noviny” közölte Szilágyi két levelét. Az egyikben Szilágyi tolmácsolja Kossuthnak Bobulához, a „független, szabadgondolkodású ellenzéki” lap szerkesztőjéhez intézett üdvözletét. Tehát a magyar emigráció vezetője ebben az időben már tisztán látja, hogy a nemzetek közötti megbékélés feltétlenül szükséges a haladás érdekében. Azonban a magyar dzsentri-rezsim politikája már feltartóztathatatlanul a felé az irányzat felé közeledett, amelynek a következménye volt a szlovák gimnáziumok és a Slovenská Matica bezárása.

Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra a döntő jelentőségű körülményre, hogy a két nemzet dolgozó népe semmiképpen sem vett részt azoknak az ellentéteknek és félreértéseknek az előidézésében, amelyek ezeket a tragikus időket jellemezték. Mindkét nemzet széles tömegei papíron ugyan felszabadultak a jobbágyság járma alól, a féktelen kizsákmányolás azonban a kiegyezés után is folytatódott. A kizsákmányolás szempontjából a szlovák és a magyar paraszt között — és később a kapitalizmus fejlődése során — a szlovák és magyar proletár között semmi különbség nem volt. És amint a dzsentrinek nem volt semmilyen érzelmi kapcsolata a dolgozók széles tömegeivel, épúgy a szlovák burzsoá intelligencia is mesz- sze állt a szlovák nép reális problémáitól.

7