Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
A tanműhely felállítása komoly akadályokba ütközött. Tíz esztendeig folyt a huzavona a prosznyálcfai körjegyzőség (különösképpen Bors körjegyző volt tevékeny), a járási főszolgabíró, Pósfay (korábbi neve: Pollák) Pongrác, a vármegye és az illetékes minisztérium között.15 Kezdetben viszonylag zökkenőmentesnek mutatkozott a kezdeményezés, ami aztán gyorsan megtorpant. Az említett tanműhely felállításának célszerűségéről az illetékes minisztérium feltétlenül meg akart győződni, ezért - amint az a kereskedelemügyi államtitkárnak a Vas megyei főispánhoz intézett 1895- július 7-i leveléből kiderül - Szterényi József királyi iparfelügyelőt és iparoktatási miniszteri biztost küldték ki a tervezett beruházás helyszíni tanulmányozására. A királyi iparfelügyelő látogatása sikeres megszervezése szempontjából Pollák (később: Pósfay) muraszombati főszolgabíró arra vonatkozóan tett javaslatot a főispánnak, hogy a találkozóra Prosznyálcfán mint körjegyzői székhelyen kerüljön sor. A járási vezetőség Prosznyákfa mellett Szombatfát (ma: Magyarszombatfa) tartotta még alkalmas helyszínnek a tanműhely felállítására. Kezdetben Prosznyákfa élvezett előnyt, aztán később a helyszínt illetően változás következett be. A főszolgabíró 1895. július 20-i levelében arra is utalt, hogy ugyan a Prosznyákfa környéki fazekasok földműveléssel is foglalkoznak, azonban mivel a számuk nagy volt, a kedvező talajviszonyokra való tekintettel az iparág fellendülését attól függetlenül reálisnak tartotta. Megjegyezte azonban, hogy a tanműhely csak a kormány támogatásával állítható fel, mert „a nép minden újításnak ellensége”, ami arra utal, hogy jelentősebb helyi jellegű anyagi forrásokra nem lehetett számítani. A tervezett tanműhely intenzívebb működését Pósfay az őszi és téli időszakokban feltételezte sikeresebbnek, amikor a mezőgazdasági teendők kevesebb időt igényelnek. A főszolgabíró azt is célszerűnek látta, hogy az érdekelt fazekasok az ipartestület részéről az ún. oktatási időszakban némi segélyezésben részesüljenek. A főispán, leveleiből ítélve, támogatta a tanműhely létrehozásának ötletét, ezért 1895- augusztus 1-i levelében arra utasította Pósfay főszolgabírót, hogy „minden lehetőt kövessen el a lakosság körében, az eszme számára híveket szerezzen s kedvező hangulatot keltsen, hogy a magas kormány kilátásba helyezett támogatásával a lakosság magatartása is előmozdítsa a tanműhely mielőbbi felállítását.” A főszolgabíró néhány héttel később még sürgette az ügyet a megye vezetőségénél, azonban azt követően valamiért a folyamat megtorpant. Négy évvel később, 1899-ben a prosznyálcfai taniskola terve háttérbe került, és a járási főszolgabíró Szombatfán, mint „jó minőségű agyag-anyaggal ellátott legalkalmasabb központban” javasolta államköltségen, kemencével bérelt helyiségben a tanműhely megnyitását, amit feltehetően az iparfelügyelő megígért. 15 SI PAM/0088 Okrajno glavarstvo Murska Sobota, Vprašanje prestavitve sedeža notarišije Prosenjakovci v Magyarszombatfa, spis 1162/1907. 74
