Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
Pap Dániel (?), Pap József (20), Pap Ferenc (21), Pap Ferenc (40), Pap József (25) és Pap Dániel (36). A felsorolás említést tett Osvatics Mihályról is, a település korabeli bírájáról. • Prosznyálcfa vonatkozásában a következő személyeket említi az összeírás: Tóth János (32), Tóth József (48) - a falu bírája, Kovács József (30), Kolosa Ferenc (41), Szobotin József (38), Kercsmár Péter (46), Osvátits Mihály(32), Ostvátist János (25) és Osvátits Ádám (20). Prosznyákfa szőkébb térségére vonatkozóan egyéb információk eddig nem kerültek elő. Közismert azonban, hogy már az ún. al-dunai mozgalmak első hírére a magyar kormány május 16-án hozott rendelete a 7. zászlóalj székhelyéül Szombathelyt tűzte ki, aminek alapján a vármegye közgyűlése a költségek fedezésére támogatást szavazott meg, valamint a megye lakosságát adakozásra hívta fel. A megye egész területéről június elején toborzott nemzetőrségben a fent ismertetett Prosznyákfa környéki falvakból is voltak nemzetőrök. Néhány héttel később újabb háromezer főt számláló önkéntes sereg toborzásáról döntött a megyegyűlés, majd augusztusban ismételten azonos nagyságrendű alakulatot hoztak létre. A horvátországi zavarok folytán két Vas megyei gyalogszázadot is a Drávához rendeltek, majd a 7. zászlóaljat 1848. július 26-án Veszprémbe helyezték át. A Jellaéic-féle horvát sereg megállítása után Vas vármegyében két újabb zászlóaljat alakítottak. A 44. és 45. honvédzászlóaljakba december 4-ig újabb háromezer újoncot soroztak be. Vélhetően Prosznyákfát és környékét is valamennyire érinthette Perczel Mór honvédseregének a Drávától történő decemberi visszavonulása Körmendre, majd onnan tovább a Vértesbe. Ahhoz azonban kevésbé fér kétség, hogy a magyarok ellen felvonuló tízezer fős császári sereg élén Nugent tábornok e vidék érintésével nyomult előre, amikor 36 ágyúval a mai Regede (Radgona, Radkersburg) területéről, Muraszombaton át, Körmend felé tartottak, ahová december 24-én érkeztek meg. Ez által Vas megye császári megszállás alá került, amely - egy rövid időre kiterjedő tavaszi felszabadulástól eltekintve - gyakorlatilag a szabadságharc végéig tartott.7 A Zala megyei helyzet tekintetében fontos megállapítás, hogy a nemzetőrségek tagjai leginkább földművesekből és kézművesekből verbuválódtak.8 Abban az időben Szentlászló, a többi Alsólendva térségi településsel együtt, a Lövői járáshoz tartozott. Az 1848. május 31-i összeírás szerint a korabeli Szécsiszentlászlón 44 nemzetőrt írtak össze, akik közül 21 féltelkes vagy annál valamivel nagyobb területet bíró jobbágy volt, 20 személyt negyedtelkesként tartottak számon, valamint nemzetőr volt még egy házas zsellér és két kézműves. A két szentlászlói kézművesként feltüntetett nemzetőr foglalkozása molnár volt. A nemzetőrök esetleges rangja a forrásként felhasznált kimutatásban Szécsiszentlászló 7 Vasvármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Dr. Sziklai János és Dr. Borovszky Samu (szerk.). Budapest, 1898. 240-243. 8 Molnár András: Nemzetőrök, honvédek, hadmozdulatok. Lendva-vidék a szabadságharcban 1848-1849. Lendvai Füzetek 19. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2006. 9-13. 69
