Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
esetében sem szerepel, ami nem azt jelenti, hogy az nem létezett volna. A szakértők szerint a „hiányosságnak” az oka feltehetően abban rejlik, hogy az összeírás elkészítésének időpontjáig még nem választották meg a nemzetőrség helyi tisztjeit és altisztjeit.9 A nemzetőrök helyi feladatvállalása hamarosan megváltozott, hiszen 1848 júniusára már annyira feszültté vált a politikai helyzet Magyarország és Horvátország között, hogy akkor már felmerült Jellačič horvát bán betörésének a veszélye. Az események hatására Zala Megye Állandó Bizottmánya 1848. június 17-én hatezer nemzetőr önkéntes kiállítását és őrszolgálatra vezénylését határozta el. A Lövői járásban hét, egyenként háromszáz-háromszáz főből álló nemzetőrszázadot terveztek. A szentlászlói nemzetőröket az első, a szentgyörgyvölgyi századhoz sorolták be, ahová a későbbi alsólendvai járásból még a kebeleiek tartoztak. A mozgóvá tett nemzetőrszázadok július 3-án Alsólendván gyülekeztek. A szentlászlóiakat felkaroló század négy nappal később Alsó- és Felsőszemenyére került. Ott látogatta meg őket egy héttel később a legendás hírű Csányi László királyi biztos, Ottinger Ferenc vezérőrnagy, a horvát határ mentén összpontosított katonai erők főparancsnoka társaságában. A későbbiek során a táborba vonult nemzetőrök első csoportjának havi kötelezettsége lejárt, ezért őket újonnan verbuvált századok váltották. Időközben bekövetkezett a Jellaac-támadás, amelynek keretében a horvát csapatok átkelését a Murán a Gyika Jenő őrnagy vezette nemzetőr-alakulatok megakadályozták. Másutt azonban az áttörés bekövetkezett, aminek következtében a zalai nemzetőrség ideiglenesen fellazult. Annak újraszervezésére 1848 októberének második felében került sor, miután Zala megye teljesen felszabadult a horvát megszállás alól.10 Az új alakulatokban is feltehetően voltak szentlászlói nemzetőrök. Az említett nemzetőrségek mellett, Batthyányi Lajos miniszterelnök 1848. május 16-án tett felhívása értelmében, megindult egy tízezer főből álló, ún. „rendes nemzetőrség” toborzása is. A Zala megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj eredeti névjegyzékei ugyan nem maradtak fenn, azonban a későbbi (novemberi) újonckivetési táblázatból ismert, hogy a korabeli Lövői járás 271 önkénteséből 1848 szeptemberében 142 főt a Lendva vidéki települések állítottak ki. Az említett keretbe Szécsiszentlászló három önkéntest biztosított. A magyar országgyűlés 1848 szeptemberében arról határozott, hogy minden 127 lakos után két honvéd újoncot kellett kiállítani, akiket négy év katonai szolgálatra köteleztek. A Lövői járás besorozott honvédjeiről vezetett „újonc katonák lajstroma” szerint Szécsiszentlászló - amint már utaltunk arra - 1848 szeptemberében három újoncot állított ki, valamint novemberi adatok között úgyszintén három újoncra vonatkozó adat szerepel. A novemberben toborzottakról az is kiderül, hogy a három szentlászlói újonc közül kettő földműves, egy pedig kézműves foglalkozású volt. 9 A forrást Molnár András közli a Zala Megyei Levéltár anyagából. Általa feltüntetett eredeti jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára (továbbiakban MNL ZML) Zala Megye Állandó Bizottmányának iratai (ÁB ir.) 1848. 791. 10 Molnár András: Nemzetőrök, honvédek, hadmozdulatok.19-26. 70
