Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Zágorhidi Czigány Balázs: Prosznyákfalva a középkorban
végű helynevek tömeges elterjedése - az Őrség és a Mura folyó közti területet Tótságnak nevezték. A tót név a régi magyar nyelvben általában a szlávokat jelölte, ezért a szlovákok mellett így nevezték a Dráván túli horvátokat és a vidékünkön élő szlovéneket is. Ehhez az elnevezéshez képest a vend név újabb keletű és német mintát követ, a szlovén népnév pedig csak a legújabb időkben került be a magyar nyelvbe, átvéve a nép önmegnevezését. Bár kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarok vidékünkön is találtak őslakos szlávokat, amiről számos helynév tanúskodik, de ezek vagy már a gyepű kialakítása során kitelepítésre kerültek, vagy helyben maradó kisebb csoportjaik a 12. század közepéig beolvadtak a magyarságba. A mai Mura vidéki szlovének ősei a 13-14. század nagy telepítései során az Osztrák Hercegség tartományaiból, Stájerországból, Karintiából és Krajnából kerültek Magyarországra. A hatalmas kiterjedésű új uradalmak között mintegy zárványként megőrződtek a 13. század előtti népesség településcsoportjai: ilyen mindenekelőtt maga az Őrség, a gyepűt őrző egykori őrök jelentősen beszűkült lakóterülete; ilyenek azok a falvak, amelyeket a Nádasd nemzetség birtokolt (akikben az őrök egykori elöljáróit sejtjük), és ilyenek azok a lcisebb-nagyobb nemesi birtokok, köztük Prosznyákfalva is, melyek birtokosai vagy helyi eredetű ősi nemesi családok, vagy még a nagy uradalmak kialakulása előtt befogadott jövevény nemzetségek. 2. Prosznyákfalva neve Pártosfalva régi, a szlávosan csengő neve - annak ellenére, hogy nagy történelmi múlt és egy jeles Vas megyei nemesi család állt mögötte - a 19. század végi magyarosítási törekvéseknek esett áldozatul. A Prosznyákfa név a 13. század közepén tűnik fel az írott forrásokban, hogy aztán maga a helységnév és az annak alapját képező családnév is mind gyakrabban szerepeljen a megye és különösen az Őrség és a Tótság történetének hasábjain. A legelső adat 1448-ból származik, amikor egy bizonyos Prosznyákfalvai Jánost említenek (Johannes de Proznyakfalua), aki a Petróci Hencselfi család birtokügyeiben szerepel.1 Néhány évvel később már nemcsak a falut, hanem az annak nevet adó családot is megnevezi az oklevél: 1455-ben a néhai Szentbenedeki Jakab fia György özvegye visszavonja a korábbi végrendeletét, amelyet Györgytől született gyermekei, Prosznyákfalvai Prosznyák László és Ambrus javára tett (Ladislao et Ambrosio dieti Proznyak filiis suis de dicta Proznyakfalua).2 Az okleveles adat érdekessége, hogy míg az apát Szentbenedeki néven említi, addig fiait Prosznyákfalvai Prosznyáknak nevezi, ami talán arról árulkodik, hogy mind a család-, mind pedig a településnév ekkor még új keletű lehetett. 1 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. Budapest, 1894. 787, 846.; Zelko Ivan: Prekmurje do leta 1500. (Historična topografija Slovenije I.) Murska Sobota, Pomurska založba, 1982. 76.; Az eredeti oklevél - miként a család és a falu történetére vonatkozó legtöbb középkori forrás - a Békássy család levéltárában maradt fenn, ld.: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: MNL OL DL). MNL OL DL 58.117. 2 Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. 787,846.; Zelko Ivan: Prekmurje do leta 1500. 76.; MNL OL DL 58.123. 18
