Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
termeszteni. A legnagyobb érdeklődést a falubeliek részéről akkoriban a villanyáram biztosításának a kérdése váltotta ki, amit a szentlászlói családok tömegesen támogattak. A mezőgazdasági szövetkezetek összevonására irányuló javaslat azonban nem nyerte el az érintettek tetszését.171 Csekefán 1954 szeptemberéig harminc háztartás csatalakozott a településen egy évvel korábban megkezdődött villamosításhoz. E fontos infrastruktúra kiépítésénél voltak intenzívebb ütemben csatlakozó települések is a Csekefához mérhető környékbeli kisebb falvak között. Szerdahelyen azonos időszakban már nagyobb arányban csatlakoztak a helybeliek a villanyhálózathoz. Ott már akkorra a transzformátor is elkészült. Az illetékesek a csekefai falugyűlésen erőteljesen ösztönözték a még nem csatlakozó polgárokat, hogy éljenek a fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen lehetőséggel, hogy minél hamarabb rendelkezésre álljon a világítás.172 Mivel az egész község területén a villamosítás nagy kihívást jelentett, amit a települések szeres szerkezete nehezített, a Pártosfalvi Községi Néptanács 1955 májusában beruházási kölcsön felvétele mellett döntött. A járási néptanács által is támogatott, 6,3 millió dinár nagyságrendű kölcsön felvételét a muraszombati Komunalna banka pénzintézetnél bonyolította le.173 Az iskolatanácsok működésének az ötvenes években a határ menti térségben fontos szerepet szántak. Az iskolaépületek fenntartásáért, a fűtőanyag beszerzéséért és a világításért az említett testületek voltak felelősek, ezért havi rendszerességgel üléseztek. A tanácsok tagsága a falvak elöljárósága részéről kinevezett képviselőből, a szülőközösség küldöttjéből, valamint a tanárok képviselőjéből tevődött össze. A Pártosfalvi Néptanács 1954. december 12-én megtartott ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a pártosfalvi iskola tanácsát Pártosfalváról Malacsics Kálmán, Danes János cipészmester és Molnár István tanító, Berkeházáról (Berkovci) Albert Géza és Vörös Géza, Kisfaluból Antalics István, valamint Csekefáról Kakas Ernő alkották. A szentlászlói iskola tanácsának tagjai a következő személyek voltak: Vida Géza, Kálmán Gyula, Beržan Štefan, Kálmán Ferenc és Vida Olga tanítónő Szentlászlóról, valamint Kovács Elek Csekefáról.174 Mivel mindkét említett iskola tanácsában volt csekefai képviselő, egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az említett faluból - mivel a második világháború után a helybeli tagiskola megszűnt - a tanköteles gyerekek a pártosfalvi és a szentlászlói iskolát abban az időben is egyaránt látogatták. A községi hatóság az iskola szakmai tevékenységére, valamint társadalmi szerepére erőteljesen kívánt hatni, ami a korabeli hatalmi szerepvállalás értelmezéséből származott. A kezdemé171 SI_PAM/Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, A szentlászlói falugyűlés jegyzőkönyve, 1954. 09.16. 172 SI_PAM/Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, A csekefai falugyűlés jegyzőkönyve, 1954. 09. 27. 173 SI_PAM/Občinslci ljudski odbor Prosenjakovci, A pártosfalvi néptanács 20. ülésének jegyzőkönyve, 1955- 05. 26. 174 SI_PAM/Občinski ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 16. ülésének jegyzőkönyve, 1954.12.12. 136
