Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
településükön működjenek közre az adóbehajtásnál. Az egész községre az említett évben 199 ezer liter tej felvásárlását tervezték. Az akkori pénzvitel, valamint a dinár korabeli értékének könnyebb megértése céljából említjük, hogy Pártosfalva község költségvetése az 1950-es évre 446.800 dinár volt. A néptanács működéséről elmondható, hogy akkoriban teljes személyi juttatást két választott tisztviselőnek fizettek, ketten jutalomban részesültek, valamint két hivatali alkalmazott és egy kézbesítő állandó munkaviszonyban volt. A professzionális munkaerő feltehetően minimális volt a községi hivatalban, a más hasonló jellegű és nagyságú községekhez viszonyítva. A hatékony gyümölcstermesztés érdekében már közvetlenül a második világháború után kötelező volt a gyümölcsfák permetezése, amit ellenőriztek. A községi utak karbantartására is nagyobb gondot kellett fordítani, mivel 1950-ben, a rendszeres javítási teendők hiánya miatt, a közutak nagyon rossz állapotban voltak. A szerdahelyi Vörös Kálmán javaslata alapján minden faluban alkalmaztak akkor útmunkásokat (ún. útkaparókat), akik a néptanács anyagi támogatásával és irányításával elvégezték a szükséges karbantartási teendőket.160 Az általános gazdasági körülmények súlyosbodásával a pártosfalvi községben egyre nehezebb lett a helyzet. A lakosságot 1950 nyarán is a kötelező mennyiségű hús- és zsírátadás sújtotta leginkább. A szükséges zsírmennyiség előállítása különösképpen nagy gondot jelentett. A széna és szalma beszolgáltatása sem volt könnyen megoldható. A kivetett adó befizetése több adóköteles földművesnek és iparosnak úgyszintén megoldatlan nehézséget jelentett. A nehézségek ellenére a szerdahelyiek határozottan szorgalmazták a helyi tűzoltóotthon építését. Arra a célra Varga Sándor helybéli lakos családi házát tervezték megvásárolni 40 ezer dinárért, aminek fedezésére - a falugyűlés jóváhagyása értelemében - helyi járulékot vezettek be.161 Akkoriban az állami politikában szorgalmazott ún. népkölcsön a hatalom fontos eszköze volt, amelyet minden községre kiróttak. A pártosfalvi községre 450 ezer dinár volt a megállapított összeg, bár a lakosság annál jóval kevesebbet javasolt (250 ezret). A községi vezetőknek erőteljes propagandát kellett folytatni a polgárok meggyőzése céljából. Ha bárki ellentmondott, azt a jugoszláv szocialista rendszer ellenségeként emlegették. Azért a hatalmi szervekkel szembeni nemtetszés kinyilvánítására alig akadt példa. Az ötvenes évek elején a magyar-jugoszláv viszályt is kihasználták a cél elérésére. Ennek ismeretében nem meglepő az egyik elöljáró kijelentése, hogy a Szerdahely falura eső 60 ezer dinárt idő előtt teljesíteni fogják, hogy a „magyarországi káromlóknak megmutassák, hogy a magyar kisebbség tudja becsülni saját hazáját.” A kijelentés arra utal, hogy akkoriban a magyarországi oldalról érhették a muravidéki magyarokat vagy a közösség vezetőit olyan bírálatok, hogy együttműködnek a jugo160 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 3- rendszeres ülésének jegyzőkönyve, 1950. 02. 28. 161 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 7. ülésének jegyzőkönyve, 1950. 07. 02. 133
