Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)

Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig

ismertették a lakossággal az illetékes élelmezésügyi minisztérium utasításait. Azok értelmében a falubeli termelők (a jegyzőkönyvekben a birtokos megnevezés szerepel) kötelesek voltak 50 mázsa burgonyát összegyűjteni, és azt az állam különböző vidékein rászorultak részére átadni. A beszolgáltatás az adott helyzetben nagy terhet jelentett a zömében mezőgazdaságból élő lakosságnak. Annak ellenére a gazdák megállapodtak az egy családra eső „adomány” mennyiségéről, hiszen - közismerten - az egypártrendszer időszaka ellentmondást nem tűrt. Az ülésen a kellő mennyiségű földdel nem rendelkező, azonban a földművelés iránt érdeklődők névsorát is összegezték. Pártosfalván 1945 decemberében Kercsmár Sándort, Gergar Józsefet, Szollár Pált és Lakatos Sándort jegyezték fel, mint termőföldet igénylőket. A néptanács egyéb munkájáról úgyszintén beszámoltak a közgyűlésnek, ami egyebek mellett a ruha- és lábbeli elosztására is kiterjedt a rászorultak részére. A falugyűlésen a tökmagolaj-sajtolás felsőbb szintről érkező feltételeit is tárgyalták. A javasolt rendszer, amely szerint csak meghatározó malmokat vehettek a termelők igénybe, a jelenlevők többségének nem kedvezett, azért a néptanács vezetőségét egyhangúlag arra kötelezték, hogy eszközöljön ki az egyéni használatra készített termelők számára elfogadható feltételeket.

Kisfaluban is a pártosfalvihoz hasonló kérdések voltak a falugyűlés napirendjén, amelyen a jegyzőkönyv szerint 26-an vol136 A kisfalui falugyűlést 1945. december 10-én tartották meg.

137 A szerdahelyi falugyűlést 1945. december 12-én tartották meg.

tak jelen.136 Ott 15 mázsa burgonyát kellett beszolgáltatás céljából összegyűjteni. Termőföld iránti igényét Žnidarič Ivan nyilvánította ki. A tökmagolaj-sajtolást illetően a kisfaluiak is követelték a javasolt kritériumok megváltoztatását. A néptanács titkára, Kolosa Sándor ígéretet tett arra, hogy a járási tanácsnál eljár az ügy érdekében. Mivel a hatóság a tűzesetek megelőzése érdekében kötelezővé tette a kémények tisztítását, a kisfalui polgárok követelték, hogy a kéményseprői szolgáltatások árát csökkentsék, mert az ellenkező esetben annak fedezését a helybeliek nem bírják el.

Szerdahelyen a közgyűlésen hatvanan gyűltek össze.137 Vörös Kálmán levezető elnök javaslatára a falubeliek egyhangúlag döntöttek arról, hogy a rájuk rótt húsz mázsa burgonyát összegyűjtik és átadják. Szerdahelyen senki nem igényelt termőföldet, ami arra utal, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók többsége elegendő mennyiségű birtokkal rendelkezett. Valószínűbb azonban, hogy a korabeli politikai hangulat nem tette lehetővé a nagyobb földigénylés-kinyilvánítást, és csak a legrászorultabbak esetében jöhetett az számításba. A tökmagolaj-sajtolással kapcsolatban a szerdahelyiek is erélyesen követelték, hogy a kis mennyiséget termelők számára tegyék lehetővé a közeli malmok használatát, mert a felmerülő magas költségek és a nagy távolság miatt a muraszombati és a battyándi (Puconci) malmok számukra nem jönnek számításba. A szerdahelyi visszaemlékezések is arra utalnak, hogy a háború utáni években nagy mennyiségben kel125