Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
lett a terményekből beszolgáltatni, amit az emberek valójában kényszerként éltek meg. Búzát, lisztet és minden egyebet, amit az egyes háztartásokra vonatkozóan a hatóságok pontosan megszabtak, át kellett adni, és mindazért a lehető legalacsonyabb árat fizették. A faluban abban az időben szegénység uralkodott, azért az emberek tölgymakkot szedtek, és azzal etették a disznókat, mert a terményt át kellett adni.138 Az említett falugyűléseken tárgyalt kérdések bizonyítják, hogy a Pártosfalva környéki falvakban közvetlenül a második világháború után rendkívül nehéz életkörülmények uralkodtak. Annak ellenére nagy segítségére volt a túlnyomórészt mezőgazdaságból élő lakosságnak, hogy a legszükségesebb élelmiszert ki-ki otthon megtermelte. Még ha a beszolgáltatás nagy terhet rótt is a lakosságra, a minimális életkörülmények közvetlenül a háború utáni esztendőkben a falvak lakossága részére biztosítva voltak. A Pártosfalvi Néptanács 1946-ban megtartott első ülésén elemezte az adóköteles polgárok részéről beérkezett bejelentéseket, ami az adókivetés alapjául szolgált az 1945-ös évre. A korábbi évekhez viszonyítva az alacsonyabb értékek a néptanács szerint indokoltak voltak, ugyanis a kereskedelem a háborús időszakban jelentősen visszaesett, a terményben is komoly veszteségek keletkeztek, valamint az állatelkobzás úgyszintén nagy veszteséget okozott. A sertéspestis is pusztított a határ menti falvakban. Mindez alapján az állattenyésztés 1945-ben 50% alá esett vissza. A néptanács figyelmességét bizonyítja, hogy a szerdahelyi közösségi ház hároméves bérbeadását olyan feltételhez kötötte, hogy azt kiskereskedéssel foglalkozó bérlő kapja, mivel a faluban nem volt bolti létesítmény.139 Az azonban már az új politikai irányvonal ideológiától nem mentes törekvésére utal, hogy a néptanácsokra olyan feladatokat róttak, mint a meghirdetett agrárreform értelmében szavazással eldönteni, hogy valaki iparosnak vagy földművesnek tekinthető-e. A Pártosfalvi Néptanács második ülésén 1946-ban egy személy esetében arról is „döntöttek”.140 A Magyarországhoz történő visszacsatolás időszakában pártosfalvi körjegyzőként tevékenykedő, 1945 után onnan elköltöző Takács Ferenc azzal a kéréssel fordult a néptanácshoz, hogy a faluban maradt bútorait visszaszerezhesse. Koltay Károly elnök a kérelmet a pártosfalvi választók közgyűlése elé terjesztette véleményezésre, mivel a döntés meghozatalára a járási néptanács volt illetékes. A közgyűlés az egykori jegyzőről jó véleménnyel volt, ezért bútorainak visszaadása mellett foglalt állást.141 A Pártosfalvi Néptanács 1946. július 28-i ülésén fontos, a fejlődés szempontjából meghatározó infrastrukturális, energiafejlesztési és postaszolgáltatási kérdésekkel foglalkozott. Egyhangúlag 138 Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. 139. 139 SI_PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, Zapisniki sej KLO Prosenjakovci za leta 1946-1947,1950-1952,1. ülés 1946.01.04. 140 SIPAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A Pártosfalvi Néptanács 2. rendszeres ülésének jegyzőkönyve, 1946. 01. 08. 141 SI PAM/0284 Krajevni ljudski odbor Prosenjakovci, A pártosfalvi választók közgyűlésének jegyzőkönyve, 1946. 02. 03. 126
