Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
III. Lendva-vidék etnikai képe a népszámlálások tükrében 1831-től 1921-ig
Ill. Lendva-vidék etnikai képe a népszámlálások tükrében 1831-től 1921-ig III. 1. Lendva-vidék népességének anyanyelvi megoszlása az 1831-es összeírástól a XIX. század közepéig Az egyik első, a térségről etnikai adatokat is tartalmazó forrásokat a Bencze Géza által közzétett „Zala megye leírása a reformkorban" című tanulmány tartalmazza, amely két korabeli leírás alapján készült. A Helytartótanács 1823-ban kelt rendelete szerint feladatként írta elő a megyék számára az: „... adatgyűjtést, statisztikai jellegű leírást, elsősorban - a kor nagy vízrendezési munkálataihoz kapcsolódóan - a vizekre; a folyókra, patakokra, a tavakra és a mocsarakra, valamint a főbb utakra, azok építési módjára, a rajtuk zajló kereskedelemre, az utak mentén fekvő helységekre vonatkozóan.”Zala megye a kötelezettségeknek eleget tett, és 1832-ben elküldte a Helytartótanácsnak a „vizi leírást”, az „útkönyvet" és a megye térképét. Az elemzés szempontjából az „útkönyv” fontos, hiszen a leírás a megyében található utak mellett fekvő településeket is feltünteti. A megyei jelentés feltünteti a település jogi állapotát, földrajzi és gazdasági helyzetét, a lakosság számát, vallását és a településen használt nyelvet is. Az 1831-es állapotokat tartalmazó1 2 3 „útkönyv” az elemzett térségből sajnos két település (Kót és Petesháza) esetében nyelvi adatokat nem szolgáltat. A vidék legnagyobb településéről - Alsólendváról - azonban részletes képet fest, mivel leírja, hogy lakosai: „... nagyobb részént Magyarok - némely Mester ember Németek, vagy Horváthok, de többnyire tudnak Magyaról”? Kapcánál az írás meg1) Zala megye leírása a reformkorban. Közzéteszi Bencze Géza. Zalai Gyűjtemény 23. sz. Zalaegerszeg, 1986, 4. p. 2) U. o.: 5. p. 3) U. o.: 104. p. 37
