Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
III. Lendva-vidék etnikai képe a népszámlálások tükrében 1831-től 1921-ig
említi, hogy a település lakosai „Bömhécek”4, de a magyar nyelvet is beszélik. Az összeírásból kiderül, hogy Lendva-vidék anyanyelvileg homogén terület, kivéve a szlovén nyelvűek lakta Kapcát. A fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződése mellett fekvő Alsólendva („Bécsből Trieszt felé vezető Országos Fő Posta és Kereskedelmi Út és a Nagykanizsát Regedével (Radkersburg) összekötő Posta Út”) egyben uradalmi központ is volt. A következő, a térséggel is foglalkozó összeírás Fényes Elek: „Magyarország, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotfa statisztikai és geographiai tekintetben” című hatkötetes műve volt. Fényes Elek 1836 és 1840 között megjelent munkájában a helységnévtárak szerkezetét követte. Statisztikai-földrajzi szempontok mellett demográfiai, nyelvi, néprajzi, történeti, közigazgatási adataival korának leggazdagabb leíró statisztikáját adta Magyarországról. Noha Fényes Elek Zala vármegyéről az 1836-ban megjelent munkájában hoz nyilvánosságra adatokat, ezek nem az adott évre vonatkoznak. Fényes Elek ugyanis a falvak népességét érintő adatokat az 1830-as egyházi sematizmusok és Ludovicus Nagy 1820-as évekbeli felmérései alapján adta meg.5 Fényes a nyelv alapján ítélte a községeket valamelyik nemzetiséghez tartozónak. Hiányossága az összegzésnek, hogy a települések részletes nemzetiségi adatait nem közölte. így csak az adott helység uralkodó nyelvét lehet megállapítani, míg a településen használt egyéb nyelvekről nem számolt be. Fényes adatai a Lendva-vidéki településekre vonatkozólag nagyjából megegyeznek az 1831-ben készült „útkönyv”-vel. Ő is magyar településként tünteti fel a Lendva-vidéki településeket, kivételt csak Kapca jelent, amelyet szlovénnek6 jelölt. Kótot, Kapca mellett a másik nyelvhatáron fekvő falut Fényes magyar ajkúnak jelzi, az 1831-es „útkönyv” pedig nem említi az ott lakók anyanyelvét. Peter Kozler 1849-ben a „Slovenija” újság négy egymást követő számában (1849/ 55, 56, 57, 58) a „Slovenci na Ogerskim” (A magyarországi szlovének) címmel tanulmányt jelentetett meg a Magyarországon élő szlovénekről. Tanulmányában Kozler szólt a vidék földrajzi adottságairól, az itt élő szlovének testi és lelki tulajdonságairól, népszokásaikról, étkezési szokásaikról stb.7 Az elemzés szempontjából a tanulmány azon része a legfontosabb, ahol a szlovének által lakott katolikus és protestáns plébániákat sorolja fel Zala és Vas vármegyékben. A plébániákon található 4) Az „útkönyv” a szlovének megjelölésére a „bömhéc” kifejezést használja. 5) Szaszkóné dr. Sin Aranka: Adalékok Fényes Elek pályájához. Statisztikai szemle, 76. évf. 3. sz. 1998. 256. p. 6) Fényes Elek a „vindustót” kifejezést használta a szlovének megjelölésére. 7) Kozler, Peter: Slovenci na Ogerskim. Slovenija, Ljubljana, 1849, list 55, 220.p.; list 56, 224.p.; list 57, 228. p.; list 58. 232.p. 38
