Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XIV. Összefoglaló
ban a magyar nemzetiségű személyek közül kerültek ki. Ez a gyakorlat egyébként a Vajdaság területére volt különösen jellemző, ahol a földreform során földhöz jutott államalkotó elemek - elsősorban szerb származású dobrovoljácok - nagy számban adták további bérletbe a földreform során kapott földet. A fakultatív földvásárlást szabályozó törvény értelmében a földreformügyi miniszter engedélyezhette a nagybirtok földmaximum feletti földterületeinek fakultatív eladását azzal a kikötéssel, hogy a megvásárolt ingatlanokat tilos volt tíz éven belül eladni és a vételár 10%-át a kolonizációs alapba kellett befizetnie az eladónak. A Cserencsóci Földműves Szövetkezet - Klekl József alapította 1926-ban - a rendelet életbe lépését követően tárgyalásokba bocsátkozott az Esterházy-uradalom igazgatóságával a nagybirtok művelésre alkalmas területeinek megvételével kapcsolatosan. Mivel a tárgyalások nem jártak sikerrel, az uradalom igazgatósága a nagybirtokföldet a szabályzat értelmében elkezdte árusítani. A szövetkezet és Klekl azonban minden befolyását latba vetette, hogy megakadályozza az uradalmat a földárusításban, illetve a földárak csökkentését követelték az uradalom igazgatóságától. Mindezek ellenére az uradalom igazgatósága a fakultatív földvásárlás szabályzata alapján 761 kataszteri hold 337 négyszögöl földet adott el. A földreform során földhöz jutottak - végkielégítés formájában - a nagybirtok cselédei és szolgái is. Az Esterházy-uradalom alsólendvai majorságának szolgái és cselédei 1931 márciusában kaptak végkielégítésként agrárföldet, míg a zsitkóci majorság cselédeit az 1933. március 20-án kibocsátott határozat értelmében látták el földdel. A földreform harmadik periódusa alatt folytak a legnagyobb méretű telepítések Lendva-vidéken. Miután 1924. október 1-jével a magyar nemzetiségű bérlőktől elvették az agrárföldet, az így szabaddá vált területeket a helyi, szlovén származású igényjogosultak, a betelepített kolonisták és dobrovoljácok között osztották szét. A kolonizáció harmadik időszaka alatt az első telepítésre 1925 tavaszán került sor, amikor a hídvégi majorság területére 34 családot telepítettek. Néhány hónappal később, 1925 augusztusában került sor a második telepítési hullámra, amelynek során a gyertyánosi majorság területére telepítettek 31 kolonista családot. A hídvégi és a gyertyánosi kolonisták muravidéki szlovének voltak, akik Muravidék szlovének által lakott területein éltek korábban. A muravidéki szlovének mellett 1925 folyamán a tengermellékről és Isztriáról az olasz fasizmus elől menekülő családokat is telepítettek le az Esterházy-uradalom pincei majorságára. A Cserencsóci Földműves Szövetkezet Klekl József vezetésével 1930-ban újabb 366
