Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XIV. Összefoglaló
vatal felmondta. A főbérlő többször is fellebbezett, végül is a Ljubljanai Agrárigazgatóság döntése alapján Hertelendy 1921 őszéig bérelhette a földeket, utána azonban a területi agrárhivatal rendelkezésére kellett bocsátania. A tengermelléki menekültek kolonizálását a muravidéki szlovének is ellenezték, élükön Klekl József nyugalmazott plébánossal, szkupstinai képviselővel. Lapjában, a „Novine”-ben többször is írt a tengermellékiek telepítése ellen, elsősorban azzal érvelve, hogy Muravidék sűrűn lakott terület és a hazai, muravidéki embereknek sem jut elég föld. A parlamentben is felszólalt a telepítések ellen és 1921 februárjában elérte, hogy a kolonizációt rövid időre a földreformügyi miniszter leállíttatta. Két hónappal később - elsősorban a Ljubljanai Agrárigazgatóság közbenjárására - a miniszter elrendelte, hogy Petesházára 25 tengermelléki családot telepítsenek. Annak ellenére, hogy a Muraszombati Területi Agrárhivatal a tengermelléki menekültek letelepítését a gazdasági év - 1921 szeptembere után - befejeztével látta megfelelőnek, az első telepesek már 1921. június 1-jén megérkeztek Alsólendvára. A kezdeti nehézségek ellenére - lakásgondok, betegségek, anyagiak hiánya - 1921. december 5-ig 14 tengermelléki menekült család telepedett le összesen 63 családtaggal Petesháza majorban, illetve Petesháza kolóniában. Mivel a petesházi kolóniát nem lehetett új telepesekkel bővíteni, a strniščei táborban lévő tengermelléki menekültek másik csoportját a Muraszombati Területi Agrárhivatal Benicén tervezte letelepíteni. A Benice környéki földterületekre azonban a Varasdi Területi Agrárhivatal is igényt tartott, mert Benice szomszédságában - a Mura túloldalán - található muraközi települések földigénylőit akarta kielégíteni. A két agrárhivatal között több találkozóra és levélváltásra is sor került a benicei földterület végett. Végül is 1922. március 22-én egy szakbizottság tekintette meg a területet. A terepszemlén látottak alapján a Földreformügyi Minisztérium képviselője határozatot hozott, mely szerint a strniščei táborban lévő tengermelléki menekültcsaládokat Benicére telepítsék, a többi területet pedig a muraközi Križovec község földigénylői számára tartották fenn. Benicén 1922 második felében telepedtek le a tengermelléki menekültek, összesen 31 család. A Maribori Területi Agrárhivatal 1923 júliusában készült beszámolója a petesházi és a benicei telepesek helyzetéről megállapította, hogy a kolonisták addigra már túl voltak a kezdeti nehézségeken. A beszámoló szerint a telepesek fő problémáját mindenekelőtt a rossz anyagi helyzet, valamint a számukra szokatlan éghajlat és a vele járó más életfeltételek jelentették. A Murisán - a Muraerdőtől keletre található terület - és Petesházán még szét 361
