Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XIV. Összefoglaló

nem osztott agrárföldekért 1924-én folyamán újabb „vita” robbant ki a maribori és a varasdi területi agrárhivatal között. Végül is a Földreformügyi Minisztérium terepre küldött különmegbízottjának beszámolója alapján a földreformügyi miniszter 1924. április 24-i határozatában a Murisán és a Petesházán található földeket a muraközi földigénylők rendelkezésére bocsátotta. A muravidéki kolonistáknak - akiket a Murisára akartak telepíteni - viszont a Hídvégen található Esterházy-földeket utalta ki. A tengermelléki menekültek és a muravidéki kolonisták mellett Boszniából származó dobrovoljácokat is akartak kolonizálni 1924 folyamán Lendvavidékre. A dobrovoljácok azonban nem szándékoztak véglegesen letelepedni a vidéken, hanem a számukra kiutalt földet - amelyet az agrárhatóságok a magyaroktól vettek el - az ott élő magyaroknak akarták további bérletbe kiadni. Mivel a magyarok nem vették bérbe tőlük a földet - ezt egyébként tiltotta a törvény a dobrovoljácok elhagyták Lendva-vidéket. Lendva-vidéken 1924-ig két kolonista-települést hoztak létre a tengermelléki menekültek. A petesházi kolóniát 1921 nyarán alapította 14 tengermelléki menekült család, míg a benicei kolóniát 1922 derekán 31 család hozta létre.

A hét évig tartó harmadik periódus alatt az érdekeltek évről évre kapták bérletbe a földet, melyhez jogi alapot a négy évre szóló bérbeadást szabályozó törvény adott. A föld tulajdonjoga körüli bizonytalanság azonban negatívan hatott a bérletek megművelésére, mivel egyfajta „rablógazdálkodás” alakult ki. A bérlők nem foglalkoztak a talajerő pótlásával, nem történt komolyabb beruházás a bérletbe kapott földön.

Rögtön a földreform és a kolonizáció harmadik periódusa elején, 1925. január 31-én Esterházy Pál herceg, az alsólendvai uradalom tulajdonosa megkísérelte eladni az uradalmat a Janekovic Testvérek Fakereskedő és Fűrészüzem Részvénytársaságnak. Az adásvételi szerződést úgy a Maribori Területi Agrárhivatal, mint a Ljubljanai Agrárigazgatóság is támogatta, elsősorban nemzeti okokra hivatkozva. A Földreformügyi Minisztérium azonban nem hagyta jóvá a szerződést, mivel véleménye szerint a vásárló nem a racionális gazdálkodás, hanem a nagybirtok felparcellázása és eladása céljából vette meg a birtokot. Mivel a Földreformügyi Minisztérium nem engedélyezte az adásvételt, 1925. április 20-án Esterházy Pál herceg az alsólendvai uradalom feletti teljhatalommal ruházta fel a Janekovic Testvérek Fakereskedő és Fűrészüzem Részvénytársaságot, amely a következő év nyarán az uradalom feletti teljhatalmat a Horvát-Szlavón Parcellázási és Kolonizálási Bankra ruházta át.

Ezt követően a bank munkatársai irányították az Esterházy-uradalom erdőgaz362