Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
ző választásoknál. Nem az én feladatom annak megállapítása, mennyire felelnek meg e feltételezések a valóságnak, azt azonban merem állítani, hogy azon muraközi községek lakói, akik földet kaptak, hasonló mentalitásúak, mint a muravidékiek, vagyis politikailag nem orientált, iskolázatlan elem, amely előbb vagy utóbb Radič demagógiája alá kerül. Ha ezek az emberek átköltöznek a muravidéki oldalra, Radič pártja az Alsólendvai járásban várhatólag megerősödik. A mellékelt vázlaton a muraközieknek szétosztott föld kék színnel van megjelölve, míg a muravidékieknek kiosztott, majd elvett földek sárgára vannak satírozva,58 Meg kell még említenem, hogy a muraközi parasztok között a földosztást muravidéki területen a varasdi agrárhivatal hajtja végre. A mellékelt vázlaton a pirossal bejelölt területet Dobronak és Alsólendva között eddig magyarok bérelték és művelték, akik ott kompakt tömböt képeznek. Ezt a földet az agrárhivatal nemzetileg megbízható elem kolonizációjára jelölte ki, ami nemzeti, államvédelmi és gazdasági-politikai szempontból is üdvözlésre méltó. Minél jobban fedi majd a nemzetiségi határ az államhatárt, annál kevesebb lehetőség lesz a kémkedésre, gyanús elemek határsértésére, csempészetre stb. A muravidékiek azzal számoltak, hogy ezek a földek számukra lesznek kiosztva telepítés céljából. Még mielőtt a földeket kimérték volna, Boszniából 32 dobrovoljác, kolonista család érkezett, akik számára az említett földeket ki kellene osztani. Mivel a föld szétosztása még nem volt végrehajtva, ezek a kolonisták hosszabb ideig vártak arra, hogy megtudják, mely földek lesznek számukra kiosztva. Három hétig kellett maradniuk, közben elfogytak szegényes készleteik, anyagilag elvéreztek. Az állami felügyelő és a lakosság is azt a benyomást kapta, hogy ezek a kolonisták nem akarnak sokáig Alsólendván maradni. A kijelentéseikből ítélve: ’A földet bérbe adjuk, amíg csak lehet’, hasznot akartak húzni a helyzetből. Az éghajlat sem felelt meg nekik. Ismét az ő szavaik: ’Boszniában több ezer hold parlagon heverő föld van, ott adjanak nekünk földet.’ Mindnyájan hazamentek, az uradalom adott számukra élelmet és útravalót. A hazai magyar lakosság az általuk megművelt földek dobrovoljácok számára való kiosztása miatt nagyon felbőszült. Néhány helyen verekedés tört ki. Sok fáradsággal és anyagiak befektetésével művelték meg az eddigi magyar bérlők a földeket, most pedig a dobrovoljácok aratnák le munkájuk gyümölcsét. A boszniai dobrovoljácok mesterkedése nem járt sikerrel. A lakosság ugyanis tudja, hogy tilos a kiosztott agrárföldet bérbe adni, ezért a felkínált földekre nem 58) Sajnos a vázlatot nem találtuk meg a levéltári anyag között.
