Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken

A tavaszi munkákkal egy időben, 1921. március 13-án elküldött levél bevezetőjéből kiderült, hogy a Lendva-vidéki falvak közbirtokossági közösségei - saját földjük hiányában - 1912-ben bérleti szerződést kötöttek az Esterházy-uradalom igazgatóságával 6 éves időszakra, amelyet 1918-ban újabb 6 évre meghosszabbítottak. A bérleti szerződést a közbirtokossági közösséghez csatlakozók saját megbízottaik révén a meghatározott földterületre együttesen írták alá, és a bér kifizetését is együtt vállalták. A közbirtokossági közösségek meghatározott mennyiségben szántóföldet vettek bérbe, míg a legelők és a rétek mennyiségéről minden évben igény szerint döntöttek. A bérbe vett földterületet a közbirtokossághoz tartozó gazdák igény szerint osztották el egymás között. A nagybirtok igazgatósága a föld kimérésénél mindig is a kezükre dolgozott, hiszen mérnökeivel általában a bérlők lakhelyeinek közelében mérte ki a parcellákat és a mezőre vezető utak kiépítésénél is segédkeztek. A levél a továbbiakban szólt arról, hogy a közbirtokossági közösségekhez 1912-ben azok a polgárok csatlakoztak, akik képesek és hajlandók voltak saját családjukkal a föld megművelésére, azonban elegendő földterülettel nem rendelkeztek (a legtöbb esetben 1-5 kataszteri holdas gazdák voltak). Azt is hangsúlyozták, hogy az egykori földbérlők legalább 4/5-e azonos a földreform keretében szereplő földigénylőkkel. A nagybirtokossal megkötött egykori bérbeadási szerződések alapján létrejött tevékenység eredményességét a közbirtokossági közösségek jónak tartották, és arra is felhívták a figyelmet, hogy néhány településen már sikerült közös mezőgazdasági gépeket beszerezni (Petesháza, Csente). A közbirtokossági közösségek véleménye szerint a Lendva-vidéki községekben a földreform az érvényes rendeletek alapján már néhány évvel korábban megtörtént. Ezért a közbirtokossági közösségek a földreformtól valójában az addigi magánszerződések állami érvényű megerősítését várták a bérbeadási idő rögzítésével. Elképzeléseik szerint a földreformmal elő kellene segíteni, hogy idővel a bérelt földek teljes mértékben a közbirtokosságok tulajdonába kerüljenek. A kért intézkedések kézenfekvőéit voltak. A helyzetet és az előírásokat egyaránt ismerő helyiek megjegyezték: amennyiben valaki a korábbi bérlők közül nem volt jogosult a bérletre, akkor az ő esetében javasolták a kiigazítást. Gazdasági érvekkel igazolták: az állam érdeke a földek megműveltetése az arra alkalmas és arra képes parasztokkal. Egyúttal elutasítottak a földművelésnél mindenféle „bolsevista” módszert, mivel szerintük az ilyen intézkedések ellentétben álltak a földreform alapvető célkitűzéseivel. A közbirtokossági közösségek megállapították, hogy megalapozott reményeik nem váltak valóra. A földreform megkezdése óta eltelt időben már háromszor újraosztották a földeket, és a bérleteknél nem tartottak be sem-200