Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken

milyen indokolt mércét. Hangsúlyozták, hogy olyan emberek jutottak földhöz, akiknek nem volt sem szakmai tudásuk, sem gazdasági erejük annak megművelésére. Ugyanakkor számos esetben az addigi bérlőktől elvették a földeket vagy másik területet kaptak megművelésre. Véleményük szerint a zűrzavaros helyzet miatt a földreformmal szemben általános elégedetlenség keletkezett. Végezetül a levélben megfogalmazták a szerintük egyedüli és gazdaságilag is megalapozott megoldást, melynek során az állam megerősítené, illetve megkötné az egykori bérleti szerződéseket 1924- ig, mivel azok az agrárreform rendeletéivel összhangban vannak. Kimutatták, hogy az új földigénylők kaphatnak még földet, hiszen maradt még bérletbe kiadható terület. Erélyes hangnemben követelték az illetékes állami és körzeti szervektől az addigi módszerek beszüntetését, mivel a földet azoktól vették el, akik azt már megtrágyázták, művelték és netán be is vetették.19

A levélhez még mellékelték az 1912-ben és 1918-ban bérbe adott Esterházy-nagybirtok területeit településenként (lásd a X. 5. számú táblázatot). A pontos forrásból kiderül, hogy a Lendva-vidéki falvakban átlagosan 1,75 kataszteri holdat béreltek a gazdák az Esterházy-uradalomtól. Ez a nem nagy mennyiségű föld 963 birtokost segített a megélhetésben. Az 1918-ban szabályosan, 6 évre megkötött magánjogi szerződés során bérletbe adott földek nagyságát összevetve a vidékre jellemző korabeli családnagysággal kiderül a mezőgazdasági területek fontossága. Amennyiben a földet bérlők esetében átlagosan 5 fő tartozott egy családhoz, s az így kiszámolt érintettek számát (4.815 fő) összevetjük az 1910. évi népszámlálás községsoros adataival, egyértelműen látszik: a falvakban lakók több mint a fele használta az Esterházy-birtokot (lásd a XII. 6. számú táblázatot). Voltak olyan falvak, ahol bizonyíthatóan minden gazda rendelkezett bérlettel, ami természetesen nem volt egyforma nagyságú (Bánuta, Kámaháza). Az adatok alapján kiderült, hogy a hegyen lakó szőlőmunkás szlovéneket leszámítva Hosszúfaluban és Csentében az ott lakó magyar anyanyelvű gazdák döntő többsége ugyanúgy bérelt az Esterházy-birtokból, mint a többi falu családja. A szőlőhegyen lakó szlovének feltehetően nem rendelkeztek bérleti földekkel, mivel a Lendvahegyre való költözésüknek az igen munkaigényes és nagy időráfordítást kívánó szőlőmegmunkálás volt az oka, s ez lekötötte a családok munkaerejét, feleslegük nemigen volt. A szőlőhegyen jelentkező állandó szlovén növekedés jelzi, hogy inkább ideköltözés történt, ami munkaerő-hiányt mutatott. Elképzelhető egy-két szlovén család kisebb bérleti szerződése, de ezek kimuta-19) AS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija.

201