Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken

Az alsólendvai Esterházy-uradalom erdőfelügyelőségének épülete. (Forrás: ma István képeslapgyűjteménye)

dalról némely „fiskálisok” szervezkedtek a változások ellen. A továbbiakban birtokonként írja le Gregorovic a föld bérbeadásának körülményeit. Az Esterházy-nagybirtokról és az ottani körülményekről a következőket írta: „Ez a legkeményebb dió. Mindenekelőtt meg kell említenem, hogy sok magyar lakosú község e nagybirtokon érdekelt (a földreformban, a szerző). Ez a nemzet végsőkig renitens, vad és nagyon alacsony kulturális nívón van. A legnagyobb hiba akkor történt, amikor Maršičot behívták katonának, a helyére azonban más tehetséges személyt nem küldtek... Az ő helyét - tudtom és belegyezésem nélkül - Schauta felügyelő vette át. Véleményem szerint sem akarata, sem képessége nincs ahhoz, hogy e nehéz feladatot végrehajtsa. Őszintén megvallva, ő nem volt bevezetve a fölművelési üzem munkájába. Ennek természetesen láthatóak a következményei. A föld bérbeadásának kérdését néhány birtokon személyesen hajtottam végre, éspedig Bagonya (Bogojina), Filócz (Filovci), Őrszentvid (Strehovci) és Kebeleszentmárton (Kobilje)'5 községekben. A többi községre azonban nem jut időm, mivel nagyon messze vannak (Muraszombattól, a szer- 15

15) Ezek a települések - abszolút többségben szlovének által lakottak - az Esterházy-uradalom részét képezték, de nem tartoztak Lendva-vidékhez.

197